Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Fehér György: Az alagcsövezés gazdasági problémái Magyarországon (1852-1918)
talajvíz a főgyűjtőcsatornába, ami végül is egy nyílt elvezető árokba torkollik. A kiásott árokba eltérő vastagságú (3—25 cm) és hosszúságú (30—40 cm) cserépcsöveket fektetnek le, és ezek összeillesztésénél keletkezett kicsiny réseken keresztül szivárog a talajvíz a csőbe.2 Az agrártudomány az alagcsövezés legfontosabb eredményének azt tartja, hogy ily módon nő a művelhető terület nagysága és nőnek a terméshozamok.3 Amikor az alagcsövezés múltját vizsgáljuk, ismerősnek tűnő mondattal kezdhetjük visszapillantásunkat: már az ókori rómaiak is ismerték és alkalmazták. Tömeges méretű elterjedésére azonban csak a csövek előállítását olcsóbbá és gyorsabbá tevő alagcsősajtó feltalálásával kerülhetett sor. Erre egészen a londoni világkiállításig, 1851-ig várni kellett.4 A költségeket csökkentő és teljesítményt fokozó újítások — pl. a gőzgép meghajtású alagcsőásógép — fokozták e talajjavítási eljárás népszerűségét. Az alagcsövezés 19. század közepétől kezdődő reneszánszának okát és helyét kutatva megállapíthatjuk, hogy a túlnyomó részben nehéz, kötött talajokon, kedvezőtlen klimatikus5 viszonyok között termelő angol mezőgazdaságot a gabonavámok eltörlése gyökeresen új helyzet elé állította. Szükségessé vált a termőterület mennyiségének növelése és először itt teremtődtek meg az alagcsövezés tömeges méretű kivitelezésének technikai, pénzügyi és jogi feltételei. Az 1846-ban kiadott „The Public Money Drainage Act" alagcsövezés esetén tekintélyes államkölcsön felvételét tette lehetővé.6 A később napvilágot látott törvények (az 186l-es Land Drainage Act, az 1864-es The Improvement of Land Act) még tovább javították a feltételeket és érdekeltté tették a bérleteken gazdálkodóknak is az ilyen beruházásokat.7 Sir Robert Peel miniszterelnök 1850-ben elhangzott parlamenti beszédében kiemelte az alagcsövezés fontosságát, megítélése szerint ennek alkalmazása olyan jelentős az angol mezőgazdaság számára, mint „a gőzgép elterjedése az iparban".8 Anglián kívül számottevő mértékű alagcsövezést hajtottak végre Belgiumban, Francia- és Németországban. Ezekről az eredményekrők a tágabb értelemben vett gazdatársadalom a szaklapokból értesülhetett, és 1852-ben már hazai próbálkozá-2 Ma már műanyagból készült alagcsöveket is használnak. Az alagcsövezés technikai kivitelezésére vonatkozóan lásd az 1. számú lábjegyzetben felsorolt műveket. 3 Erre vonatkozóan lásd többek között: THYLL—FEHÉR MADARASSY 1983. 18—19. p.; KVASSAY J. 1880. 79. p. 4 BÁLÁS Á. 1888.1. kötet 126. p.; KVASSAY J. 1880. 64. p.; THYLL—FEHÉR—MADARASSY 1983. 20. p.; KENESSEY B. 1933. 73—74. p. 5 Kissé eltúlozva az 1850-es években 17 millió kat. holdra becsülték az alagcsövezésre szoruló terület nagyságát. KVASSAY J. 1889. 7—10. p. 6 GL. 1851. szept. 7. „A föld alatti csatornázásról" című cikk szerint 3 év alatt 30 millió forintot fordítottak alagcsövezésre. Kvassay állítása szerint 1846 és 1851 között csupán Angliában 60 millió forintnak megfelelő államkölcsönt adtak ilyen célra KVASSAY J. 1889. 7—10. p. 7 VK. 1911. II. félév 5. füzet 137—138. p.; uo. 1913. I. félév 1. füzet 51. p.; KVASSAY J. 1880. 150—151. p. 8 LEIDENFROST T. 1904. 195. p.
