Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Balassa Iván: Egy talajmegmunkáló eszköz: a hasogató Európában
Németországban — legalább is tudomásom szerint — általánosabb használatát nem jegyezték fel. Elterjedési területe délen nagyjából az ágyeke északi határával egyezik meg, azért esetleg fel lehet tételezni, hogy az szorította vissza észak felé. A hasogató másik nagy területe az Alpok, annak is a keleti része, A két terület közötti ilyen vonatkozásban párhuzamra már LESER, Paul is felfigyelt, amikor ezeket írta: „Az Alpok talpnélküli hasogatóinak pontos megfelelőit északon Skandináviában találjuk meg és ez mindkét formára vonatkozik: az a szerszám, melyen a szarv hátrafele felhajlik és a gerendelyből képezték ki, megfelel a Wichterpalból ismert ökörének; a másik forma, ha eltekintünk az északi keretszarvtól, megfelel az északi keretszarvas hasogatóinak".37 Ha ehhez még hozzávesszük a szerszám azonos tőből fakadó elnevezését (német Riß, svéd rist), akkor felvetődik, hogy az egykori történeti összefüggés lehetőségét érdemes lenne kutatni, mert esetleg ismét arra találnánk bizonyítékot, hogy a két területet az ágyeke térhódítása választotta el egymástól. A mai Ausztria területén a múlt század végi, századunk eleji szakmunkák említik a hasogató előfodulását, de igazában teljes részletességgel, történeti, nyelvészeti, néprajzi feltárását Stájerországra nézve KOREN, Hans végezte el az európai ekekutatás fejlődésében alapvető munkájában. Nagy levéltári anyag áttekintése után megállapította, hogy a hasogatót 1615-től a 19. század első feléig lehet tételesen igazolni, de legalább is a múlt század végéig dolgoztak vele. Az 1615. év nem jelenti azt, hogy korábban nem ismerték volna, mert története valószínűleg hosszú évszázadokkal azelőttre nyúlik vissza, csak a források nem emlékeznek meg róla. Alapos vizsgálattal megállapította, hogy a Mura mellékén a salzburgi határtól elkezdődve Judenburgig mindenütt hasogattak vele. A hegyekben és a völgyekben élő parasztok egyaránt használták és a táj külső képe elterjedésére nem befolyásolta. Minden valószínűség szerint lassú és felülről jövő kezdeményezés eredményeként a szántóeszközök általános tökéletesedésével a két részből álló szántóműveletet egy szerszámmal tudták elvégezni.38 MOSER, Oskar Karinthiában végzett hasonló beható vizsgálatokat. A bemutatott példáit elemezve meg lehet állapítani, hogy a hasogató csoroszlyáinak hossza általában 70 cm körül mozog és ennek felét, sokszor nagyobb részét a penge teszi ki. Ezzel a felszántandó földet keresztben és hosszában felhasogatták, éppenúgy mint ahogy az a Szepességen (3. ábra) tették. A csoroszlyának a gerendelybe történő egyszerű becsapoláson kívül számos példányon a gerendely felett vagy alatt egy erősítő fapánt a szilárdabb rögzítést tette lehetővé. A 320—380 cm hosszú gerendely mellé az ökröket, teheneket, közvetlenül fogták, még néhány rövidebb példányt eketalyigával használtak. A hasogatóval Karinthiában is a túróeke (Ari) előtt dolgoztak kétfelé választva a szántás munkáját. A tíz példány bemutatása 37 LESER, P. 1931. 527. 38 KOREN, H. 1950. 176—177.
