Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Balassa Iván: Egy talajmegmunkáló eszköz: a hasogató Európában

7. Hasogatok a) Muurla. Egykori Finnország, b) Pirkkla Finnország VILKUNA, K. 197E 84—85. ábra nyomán. részeinek a disznóagyarhoz történő hasonítására a görögből, franciából, angolból is lehet példát hozni. Kelet-Finnországban a hasogatót vülinek mondják, melynek alapszava „hosszában felvág, hasogat" jelentésű. Végül a harmadik elnevezés peltopiirto első fele (pelto) „föld, szántóföld" tartalmú, a másik fele (piirtää) ' „rajzolni, hasítani, szaggatni", ami hasonló szemléletre utal, mint a svéd megfelelője. Egy szerszám többféle elnevezése egy nyelven belül általában arról tanúskodik, hogy szakaszosan terjedt el. Feltételezhetjük, hogy Svédországból kerül ide, melylyel a finnek évszázadokon keresztül nemcsak népi, de állami kapcsolatban is állottak. VILKUNA, Kusta formai és funkcionális okokra hivatkozva a finn hasogatót a kampós- illetve a túróeke származéknak tartja: „Az a feltevés, hogy a hasogatóban a régi kampós- és túróekevázak továbbélnek, nagyon valószínűnek látszik. Ha továbbra is ehhez a feltevéshez tartjuk magunkat, akkor éppen Finnországban