Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Balassa Iván: Egy talajmegmunkáló eszköz: a hasogató Európában
olyan hasogatókkal találkozunk, melyeknek vázát a régi kampós ekékéhez hasonlóan készítették: az egyik a gerendely magas fogantyús szarvban végződik, a másiknál a gerendely lefelé görbülő, melyhez a szarvat mesterségesen hozzáerősítették. Különösen az előbbi látszik régi európai formának."33 A gyepföldek, parlagok, rétek a szántás előtti felhasogatására Belorussziában a razakmk nevezett hasogatót használták, mellyel 20—25 cm mély vágást húztak a talajba. Ezután szántottak csak szohával. A hasogató váza nem különbözött a szoháétól csak a lefelé csüngő végére csoroszlyát, esetenként hegyes vasat erősítettek. Ezt a szerszámot csak akkor alkalmazták, ha a fenti jellegű földet akarták felszántani, éppen ezért nem minden parasztudvarban lehetett megtalálni. Elterjedése csak Belorusszia északi, északkeleti részére korlátozódott, ahol a csoroszlya nélküli szoha volt az általános szerszám. A déli részeken, ahol a csoroszlya a szántóeszközök állandó részeként ismeretes, nem volt szükség rá, ezért nyomát sem lehet találni.34 Az önálló munkára a hasogatót a Baltikumban Lettországban és Észtországban rendszeresen alkalmazták. Ez utóbbi helyen elnevezése többek között viilulökaje, mely földhasogatást jelent. Oroszország északnyugati részében is a század elejéig gyakran találkozni vele. Ez külső formájában a szohához hasonlít, kettős rúdja közé egy lovat fogtak be. Neve: otrez „metsző, hasogató" pontosan kifejezi azt a munkát, amit vele végeztek. Az Orosz Történeti-Néprajzi Atlasz 6. számú elterjedési térképe szerint jellegzetesen északi szerszám, mely az 55—63 szélességi fok között az erdők zónájában a legáltalánosabb, ahol az irtásföldeken a gyökereket szagatta fel. Ez egyben nagyjában a szoha általános használatának a zónája, míg délebre az ágyeke területén nem vagy csak ritkán lehet vele találkozni.35 Már ERIXON, Sugurd utalt arra, hogy a hasogató Európa „konzervatív vidékein", a peremterületeken található meg.36 Ezt a megállapítást a fentiek alapján ki lehet egészíteni. Ezek szerint északon nagyjából az 55. szélességi foktól északra használták általánosabban. Elsősorban a Skandináv-félsziget látszik olyan központnak, ahol az adatok szerint a legnagyobb számban fordul elő. Ez lehetett az a központ, ahonnan tovább terjed Skóciába az első évezred végén, ami arra is utal, hogy akkor már általánosan használt szerszám lehetett Norvégiában és Svédországban. Talán innnen terjedt Finnország felé is, de ennek korát nem tudjuk a 16. századnál előbbre keltezni. Finnország keleti felében már szohavázra szerelték a csoroszlyát és ez a forma Oroszország északi részében is nyomon követhető. Ott azonban nem minddig csoroszlyát, hanem hegyes vasat erősítettek az eketestre. E terület összefügg Bjelorusszia északi részével, a hasogató déli határa a 53. szélességi fokot is eléri. Baltikumban gyakran hallunk felőle, de Lengyelországban, 33 VILKUNA, K. 1971. 154. 34 MOLTSCHANOVA, L. A. 1972. 213—214. 35 ZELENIN, D. 1927. 12., 20.; RIEA 6. lap.; FEOKTISZTOVA, L. Ch. 1980. 125—27. 36 ERIXON, S. 1956. 102.
