Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Balassa Iván: Egy talajmegmunkáló eszköz: a hasogató Európában

olyan hasogatókkal találkozunk, melyeknek vázát a régi kampós ekékéhez hason­lóan készítették: az egyik a gerendely magas fogantyús szarvban végződik, a másiknál a gerendely lefelé görbülő, melyhez a szarvat mesterségesen hozzáerősí­tették. Különösen az előbbi látszik régi európai formának."33 A gyepföldek, parlagok, rétek a szántás előtti felhasogatására Belorussziában a razakmk nevezett hasogatót használták, mellyel 20—25 cm mély vágást húztak a talajba. Ezután szántottak csak szohával. A hasogató váza nem különbözött a szoháétól csak a lefelé csüngő végére csoroszlyát, esetenként hegyes vasat erősítet­tek. Ezt a szerszámot csak akkor alkalmazták, ha a fenti jellegű földet akarták felszántani, éppen ezért nem minden parasztudvarban lehetett megtalálni. Elterje­dése csak Belorusszia északi, északkeleti részére korlátozódott, ahol a csoroszlya nélküli szoha volt az általános szerszám. A déli részeken, ahol a csoroszlya a szántóeszközök állandó részeként ismeretes, nem volt szükség rá, ezért nyomát sem lehet találni.34 Az önálló munkára a hasogatót a Baltikumban Lettországban és Észtországban rendszeresen alkalmazták. Ez utóbbi helyen elnevezése többek között viilulökaje, mely földhasogatást jelent. Oroszország északnyugati részében is a század elejéig gyakran találkozni vele. Ez külső formájában a szohához hasonlít, kettős rúdja közé egy lovat fogtak be. Neve: otrez „metsző, hasogató" pontosan kifejezi azt a munkát, amit vele végeztek. Az Orosz Történeti-Néprajzi Atlasz 6. számú elterje­dési térképe szerint jellegzetesen északi szerszám, mely az 55—63 szélességi fok között az erdők zónájában a legáltalánosabb, ahol az irtásföldeken a gyökereket szagatta fel. Ez egyben nagyjában a szoha általános használatának a zónája, míg délebre az ágyeke területén nem vagy csak ritkán lehet vele találkozni.35 Már ERIXON, Sugurd utalt arra, hogy a hasogató Európa „konzervatív vidéke­in", a peremterületeken található meg.36 Ezt a megállapítást a fentiek alapján ki lehet egészíteni. Ezek szerint északon nagyjából az 55. szélességi foktól északra használták általánosabban. Elsősorban a Skandináv-félsziget látszik olyan köz­pontnak, ahol az adatok szerint a legnagyobb számban fordul elő. Ez lehetett az a központ, ahonnan tovább terjed Skóciába az első évezred végén, ami arra is utal, hogy akkor már általánosan használt szerszám lehetett Norvégiában és Svédor­szágban. Talán innnen terjedt Finnország felé is, de ennek korát nem tudjuk a 16. századnál előbbre keltezni. Finnország keleti felében már szohavázra szerelték a csoroszlyát és ez a forma Oroszország északi részében is nyomon követhető. Ott azonban nem minddig csoroszlyát, hanem hegyes vasat erősítettek az eketestre. E terület összefügg Bjelorusszia északi részével, a hasogató déli határa a 53. szélességi fokot is eléri. Baltikumban gyakran hallunk felőle, de Lengyelországban, 33 VILKUNA, K. 1971. 154. 34 MOLTSCHANOVA, L. A. 1972. 213—214. 35 ZELENIN, D. 1927. 12., 20.; RIEA 6. lap.; FEOKTISZTOVA, L. Ch. 1980. 125—27. 36 ERIXON, S. 1956. 102.

Next

/
Thumbnails
Contents