Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Balassa Iván: Egy talajmegmunkáló eszköz: a hasogató Európában
ennek cseremisz megfelelői között „barázda, út, csík" értelmezést is fel lehet fedezni.24 Ugyancsak ehhez a szócsaládhoz kapcsolható távolabbról a hordoz ige „boronál, fogasol" jelentése a Dunántúl nyugati, délnyugati részében egy tömbben, Észak- és Dél-Dunántúl egy-egy szórványos esetben.25 A hord alapszóról a nyelvtudomány megállapította, hogy „Valószínűleg ősi örökség az ugor korból",26 melynek megfelelői a vogulban „von, húz, vonszol" jelentéssel élnek. A történeti, szótári feljegyzésekben is találunk középkori utalásokat ilyen jellegű szerszámra, bár annak formáját nem tudjuk pontosan megállapítani. A Besztercei Szójegyzékben (1395 körül) horlow szót lehet felfedezni, a Schlägli Szójegyzékben (1405 körül) harlo. Az előbbi latin értelmezése capatorium, az utóbbié cauatoriurn.21 A 16. századból is feljegyezték. 1566: Egy horolo vas; Irtó kapa, Hegyes Chakan. Horb vas.28 Ez a Dunántúlról származó adat az irtás kézi eszközei között sorolja fel a horoló vasat, de ez még nem zárja ki teljesen annak a lehetőségét, hogy az esetleg vontatott eszköz lehessen. Felvetődik a kérdés, hogy a hasogató használatával kapcsolatban miért rendelkezünk olyan kevés adattal a Kárpát-medencéből? Ennek okát abban látom, hogy e területen a két vas alkatrész (ekevas, csoroszlya) egyesítése már a középkorban olyan általános volt, hogy külön szerszámra nem volt szükség, mert a két munkát a csoroszlyával is ellátott eke rövidebb idő alatt el tudta végezni, mint a két szerszám (a hasogató és az eke) külön-külön. Mivel a Kárpát-medencében általában elég vonóerő állott rendelkezésre (4—8 ökör), ez a nehezebb ekék alkalmazását elősegítette. A fenti adatok alapján a Kárpát-medencével kapcsolatban a következőket lehet megállapítani: 1. Úgy látszik, hogy a római kori Pannóniában, a mai Dunántúlon, az időszámításunk szerinti első évszázadokban használták a hasogatót, melyek kapcsolatai dél és nyugat felé egyaránt nyomon követhetők. 2. A középkori gyér feljegyzések, adatok arra engednek következtetni, hogy csak elvétve fordult elő a hasogató használata elsősorban a gyepföldek és az irtások fellazítására, mint az ekét segítő eszköz. 3. A horol, horoló, horolás és a hozzájuk kapcsolódó szavak nyelvjárási jelentései a föld felületi megmunkálására utalnak, mely esetleg a hasogatóval is kapcsolatban állhatott. Sőt megkockáztatom annak feltevését, hogy a horh és származékai megelőzték a magyar nyelvben a barázdái. Ez utóbbi elnevezést akkor vehettük át valamely (vagy párhuzamosan több) szláv nyelvből, amikor elődeink a fordító-24 TESZ 2:148. 25 TAKÁCS L. 1980. 252. 26 TESZ 2:145. 27 GLOSSARIUM 336. 28 OklSzt. 392.
