Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Fülöp Éva Mária: Fejezetek a tihanyi apátság balatonendrédi gazdaságának történetéből (1716—1945)
bort kapott az apátság, az évben tehát a kilenced és tized együttesen 800 akó 48 1/4 iccét tett ki.54 Az 1850—60-as évekből fennmaradt bordézsmalajstromok szerint a négy község által együttesen beszolgáltatott mennyiség 536 akó volt átlagosan évente (az 1852 —1867 közti, fennmaradt adatokkal dokumentálható 13 évet véve figyelembe). A legmagasabb terméseredményt 1862-ben érték el (976 akó borbeszolgáltatás), szemben a kirívóan alacsony mennyiséget adó 1864. és 1865. évekkel (67, illetve 73 akó). A dézsmaborok kivétel nélkül fehérek voltak.55 A bordézsmát a somogyi ispánok hajtották végre: a legtöbbet beszolgáltató Endréden a szántódi, még a külön endrédi ispáni poszt megléte idejében is, az említett 1839. évben így Endréden Czirklpach Károly szántódi ispán, Kapolyon Hofstetter Jakab jabai és Telekin, s Zamárdiban Rákóczy Rudolf endrédi ispán felügyelte a dézsma behajtását.56 1865-ben a tisztiszék úgy határozott, hogy az endrédi és zamárdi bordézsmára a szántódi és jabai ispánok közösen ügyeljenek, az elszállításra is egyformán adjanak szekereket.57 A jobbágyfelszabadítást követően az apátságnak járó szőlődézsma-váltság nem az egyházi tizedre vonatkozott — arról a magyarországi papság 1848-ban minden kárpótlás nélkül lemondott58 —, hanem a földesúri járandóságra. A dézsmás szőlők megváltásának lezajlása után — ez az egyes községekben más-más években ment végbe59 — az apátság borbevételei jelentősen csökkentek, így a cselédeknek adott „ünnepi borokat" — ezt újévre, húshagyóra, húsvétra, pünkösdre, a szántódi Jakab-napi búcsúra kapták — eltörölték, s csak a nagyobb munkák — szénatakarítás, fahordás, aratók áldomása, birkaúsztatás stb. — végzése után kiadott „áldomásborok" maradtak meg.60 Allodiális apátsági szőlő Somogyban a Zamárdi határában lévő Kőhegyen és az Endréd melletti Rózsahegyen volt. A kőhegyi bort Somogy híres fehér borai közt tartották számon, az endrédit pedig a jó vörösek közt. A szőlők megmunkálása 300 forint körüli összegbe került évente. A termett mustot a szántódi apátsági pincének adták el. (A pince a révhez hasonlóan nem tartozott közvetlenül a szántódi gazdasághoz, külön gazdálkodási egységként kezelték.) A termés mennyisége nagy szélsőségeket mutat az időjárás és egyéb tényezők következtében: néhány 54 BFL GL A szántódi pince évi számadása, 1839. Czirklpach Károly ispán. Endrédi bor dézsma Lajstrom 839. okt. 19. 55 Uo. A szántódi pince évi számadása, 1852., 1854—59., 1861—65., 1867. 56 Lásd az 54. sz. jegyzetet 57 VEML TA tsz. jk. 6/1865, júl. 11. 58 „E lemondás folytán a főapátság a tizedet mindenütt, még a híres Somogy vármegyében is elvesztette." BFL FIT Kruesz Krizosztom főapát, 1873. febr. 27. Pannonhalma 59 A zalai részen Aszófőn 1868 körül, Kisszőlősön 1862-ben, Örvényesen 1869-ben történt a megállapodás, Balatonfüred 1869-ben még fizette a megváltást. Somogyban Zamárdi, Teleki, Endréd és Kapoly 1867-ben szolgáltattak be utoljára dézsmaborokat. SÖRÖS P. 1911. 333., 347., 355., 387. és 536. p. és BFL GL A szántódi pince évi számadása, 1852., 1854—59., 1861—65., 1867—68. 60 VEML TA tsz. jk. 2/1873. jan. 18,Tihany
