Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Fülöp Éva Mária: Fejezetek a tihanyi apátság balatonendrédi gazdaságának történetéből (1716—1945)
az összeghez a gubacsszedés 50 forint hasznot hozott. Bár itt nem említik, a gyapjúk miatt tartott német birkák mellett sertések és jármosökrök is voltak ekkor Endréden.32 1787-ben a majorsági gabonatermesztés növekedésére utalnak a fennmaradt adatok: 15 tagban fekvő 790 pozsonyi mérős gabonavetés mellett a határ két különböző részén 40—40 pozsonyi mérős földön termeltek gabonát a konvenciós cselédek és officiálisok számára, 800 hold majorsági szántó bérletben volt.33 Ebben az évben a Tihanyi Apátság 17 089 forintnyi összbevételének mintegy harmada, 5125 forint származott Endrédről.34 Nyilvánvaló az adatokból az is, hogy a saját kezelésben tartott földek területének növelése elsősorban a belső fogyasztás fedezésével, s nem az árukereskedelembe való fokozottabb bekapcsolódással függött össze. (A bencés uradalmak gazdálkodása a vizsgálat alá vett egész korszak folyamán elsősorban a rend tagjai és alkalmazottai ellátását, a kezelésükben lévő intézmények fenntartását szolgálta.) Az 1848. évi jobbágyfelszabadítás után az apátság gazdálkodásában az uradalmi puszták — majorságok — keretein belül folyt tovább a termelés. A legnagyobb feladatot a robot megszűnésével a szükséges munkaerő biztosítása jelentette, s ez az állandó alkalmazottak létszámának növelését kívánta meg. Endréden „a majorság czélszerü mivelésére" ekkor a tisztiszék két négyökrös béreserő felállítását vélte szükségesnek.35 Mivel azonban a cselédség munkavégzése mellett a gazdaságokban foglalkoztatott napszámosok és részesművelők nem mindig álltak elegendő számban rendelkezésre, az uradalom igyekezett más módon is — a ledolgozás körébe sorolható — napszámokra szert tenni. Az endrédi censuális földek megváltása fejében gyűjtő- és kaszásnapszámot kértek.36 Az endrédi határ vasbálinti irtásföldjeit 1851-ben ölfa hordásáért adták egy évre bérbe a falubelieknek.37 Az úrbéri rendezés folyamatának megindítása Bresztyenszky Béla apát nevéhez fűződik az uradalomban. Endréd határát 1841-ben mérette fel, s ebből a telki állomány megoszlásáról, a művelési ágak arányáról egyaránt pontos képet alkothatunk.38 32 MAGYAR E. 1984. 57., 62. p. 33 Uo. 47. p. 34 Conscriptio domina Tihany anno 1787. SÖRÖS P. 1911. 577—578. p. 35 VEML TA tsz. jk. 1091/48. máj. 24. Tihany 36 BFL GL A szántódi ispánság számadásai 1855—1858. 37 Ugyancsak a munka- és igaerő elégtelen volta a magyarázata annak, hogy 1850-ben a tisztiszék az endrédi uradalmi földeknek a szérűskerttel együtt történő haszonbérbe adásáról határozott. A következő é\ elején három évre szóló szerződéit kötőnek Vierter Ferenc és Ney Ignác endrédi lakosokkal, akik az endrédi határ majorsági földjei és a rajta álló cselédház és istálló fejében 300 Ft évi haszonbért fizettek. 1865-ben az endrédi irtásföldek közül 36 holdat 180 Ft-ért, további 130 hold irtást 38 sertésért árendáltak, 31 holdért az endrédiek Tóközben szántást vállaltak. VEML TA tsz. jk. 1261/1851., 1180/1850. szept. 17. Tihany, 1197/1851. ápr. 8. Tihany és Jegyzőkönyv. . . a tihanyi apátság javainak jelenlegi állapotja. . . 1865. aug. 13. Füred. SÖRÖS P. 1911. Oklevéltár 123. 931 943. p. 38 Uo. 590—591. p.
