Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Mártha Zsuzsanna: Kezdeti törekvések a külterjes magyar baromfitenyésztés fejlesztésére (1914-ig)
között a Földművelésügyi Minisztérium kiadásában olyan reprezentatív egységek is szerepeltek, mint az 1914-ben az orpingtonokról, az emdeni lúdról, a pekingi kacsáról és a fajpulykákról szóló, napjainkban is értékes, kitűnően illusztrált művek. A gazdasági egyesületek dotálása szakirodalmi tevékenységük anyagi támogatását is jelentette. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum szakbibliográfiai kötetei szerint 1868-tól 1914-ig 131 baromfitenyésztési tárgyú önálló mű jelent meg Magyarországon, ideértve a folyóiratcikkek különlenyomatait is. A gödöllői Agrártudományi Egyetem könyvtárának két szakfolyóirati bibliográfiája szerint 1914 előtt a következő baromfitenyésztési folyóiratok jelentek meg: 1876—1888-ban a Gallus, 1887— 1890-ben a Házi Szárnyasaink (e lap címe utóbb ismételten változott: 1891— 1899-ben Szárnyasaink, 1900-ban Baromfitenyésztési Lapok, 1901—1917-ben ismét Szárnyasaink volt a címe), 1892—1900-ban a Baromfiak mint a Köztelek társlapja. 1904 1906-ban a Baromfitenyésztési Lapok mint az Állattenyésztési és Tejgazdasági Lapok melléklete, 1906-ban a Baromfiudvar és 1906-tól nemcsak időszakunk végéig, hanem 1944-ig a Baromfitenyésztők Lapja. Mezőgazdaságunk kapitalista fejlődésének kezdetén fontos szerepet kaptak a termelők szabad társulásai: a gazdasági egyesületek. Ezek érdekképviseleti funkciót is kívántak ellátni, de elsősorban a mezőgazdasági termelést segítették megszervezni.46 Szakosztályaik között gyakran baromfitenyésztési szakosztály is működött. Voltak kifejezetten a baromfitenyésztés emelésére alakult szakegyesületek is helyi, körzeti, utóbb országos jelleggel. Feladataiknak teljesítését a szakminisztérium pénzzel ösztönözte, az egyesületek kiállításait, versenyeit segélyek, tiszteletdíjak, elismerő oklevelek adományozásával támogatta. A Gallus 1876 decemberében megjelent mutatványszáma már felvetette egy országos baromfitenyésztési egyesület eszméjét, ilyennek megalakítását utóbb többször is szorgalmazta, kimutatva létesítésének szükségességét.47 Kevesen jelentkeztek azonban az egyesület tagjaiul, pedig nem volt titok, hogy a Németországban gombamódra szaporodó baromfitenyésztési egyesületek mily eredményesen munkálkodnak e tenyésztési ág emelésén. Az országos egyesület ekkor még nem jött létre. 1884-ben azután felmerült a gondolat, hogy a földművelés-, ipar- és kereske-46 ERDEI F.—PATAKY E. 1957. 165. p. — ERDEI F.—PATAKY E. 1959. 7. és 18. p. 47 E folyóirat lelkesen hirdette, hogy baromfitenyésztésünk emelésére mielőbb tennünk kell valamit, mert a szomszédnépek elhagynak bennünket, jól kihasználják a lehetőségeket, mi pedig elszegényedünk. A baromfitenyésztőknek a cselekvés terére kell tehát lépniük. Főként a jó tenyészanyag beszerzése céljából a társulás legyen az első feladatuk. Meg kell győzni erről a községek baromfitenyésztőit, hogy meg lehessen alakítani a helyi vagy vidéki baromfitenyésztési egyesületet. Hacsak 20 tagja lesz is az ilyen egyesületnek, és a tagdíjakból 3 ^4 kitűnő fajtájú kakast vagy gácsért lehet beszerezni, ebből is komoly haszon hárul a tagokra. Ez lesz a gyakorlati módja baromfitenyésztésünk emelésének, olvasható a folyóiratban. Az ilyen egyesületeket a kormány anyagilag is támogatja majd. Akinek tehát a baromfitenyésztés ügye a szívén fekszik, egy órát se késsen, és társaival együtt siessen ily egyesületet létesíteni -hangsúlyozták a Gallusban (GRUBICY G. 1880. 89—91. p.).
