Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Mártha Zsuzsanna: Kezdeti törekvések a külterjes magyar baromfitenyésztés fejlesztésére (1914-ig)

3. Az egykori gödöllői baromfitenyésztő-telep és munkásképző iskola főépülete. In: Pest—Pilis—Solt—Kiskun Vármegye. Szerk.: BOROVSZKY Samu. Budapest, é. n. 49. p. emdeni és fodrostollú ludakat, valamint pekingi kacsákat tartottak. 1904-ben az intézmény elnevezése „Baromfitenyésztő Munkásnőképző Iskola" lett. Egyik későbbi vezetője, Beivinkler Vilmos, volt MAV-főfelügyelő a vasúti pályaőrök baromfitenyésztését karolta fel; Budapesttől Szolnokig és Budapesttől Hatvanon át Putnokig minden pályaőrt beszervezett a nemesített tyúkok, elsősorban kendermagos plimútok tenyésztésére.45 Nemcsak a baromfitenyésztési tárgyú népies előadások, hanem a szakkiadványok útján való ismeretterjesztés terén is előrehaladás volt tapasztalható. A szakemberek által népszerűen megírt füzetek gyakorlati útmutatásokat tartalmaztak a baromfiak helyes takarmányozásáról, ólazásáról, a baromfibetegségek elleni védekezésről és a baromfitenyésztés egyéb hasznos tudnivalóiról. A szakkönyvek 45 BÁLDY B. 1954. 1—2. p.