Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Mártha Zsuzsanna: Kezdeti törekvések a külterjes magyar baromfitenyésztés fejlesztésére (1914-ig)
is — nemesített tenyészanyaghoz jussanak.24 Ugyanabban az évben a földművelésügyi miniszter felkérte a vármegyei gazdasági egyesületeket, hogy baromfitenyésztési bizottságot alakítsanak. 33 egyesületben ez a bizottság meg is alakult, de tényleges működést azok alig fejtettek ki. Kiállítások rendezésére és az Országos Baromfitenyésztési Egyesület támogatására államsegélyt adott a minisztérium. Gondot fordítottak a baromfibetegségek leküzdésére is. 1891-től egyes községekben kisgazdák, tanítók stb. között egy hímből és három tojóból álló külföldi eredetű tenyésztörzseket osztottak ki az igénylőknek, ha kötelezettséget vállaltak, hogy a kapott törzset csak tenyésztési célra használják és a szaporulatból egy év múlva egy törzset díjtalanul a földművelésügyi tárca rendelkezésére bocsátanak. Ez az akció nem vált be, mert az idegen fajták tisztavérű tenyésztése a köztenyésztésben nem volt gazdaságos, és az igénylők túlnyomó részénél hiányzott az anyagi erő ahhoz, hogy időnként vérfrissítésről gondoskodhassanak. Szervezettebb arányokban a nemesítési akció Tormay Béla irányításával a 90-es évek végén bontakozott ki. 1897-ben a Földmüvelésügyi Minisztériumban a baromfi-köztenyésztési irány felülvizsgálására ankétot tartottak.25 A cél a baromfitermékek exportjának növelése volt, amit a magyar baromfi minőségi javításával kívántak elérni akár a már meghonosodott nagy testű, külföldi eredetű fajtákkal való keresztezés, akár a fajtán belüli tenyészkiválasztás útján. A gyakorlatban ez az akció a keresztezéses fajtanemesítésre korlátozódott. Azontúl községenként egyszerre nagyobb mennyiségű nemes hímbaromfit, elsősorban kakasokat adtak cserébe ugyanannyi közönségesért.26 1914-ig összesen csak mintegy 150 000 hímbaromfi került így a köztenyésztésbe, ami azonban távolról sem lehetett elégséges a parlagi állomány javítására. Az akciót eleinte az állattenyésztési felügyelők, majd 1903—1904 telétől kezdve ők és a köztenyésztés érdekeinek hathatósabb képviseletére 1902-ben alakult Baromfitenyésztők Országos Egyesülete (BOE) közösen bonyolították le. A cseréhez szükséges hímbaromfit a szakoktatási intézetek gazdaságainak pepinériáiból, a gödöllői telepről jobb magántenyésztőktől, továbbá az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) tavaszi tenyészállatvásárain és a baromfitenyésztési szakegyesületek őszi baromfikiállításain szerezték be. 24 1894-ben a kolozsmonostori gazdasági tanintézet gazdaságában plimút, lángsán és bráma, utóbb erdélyi kopasznyakú tyúk, emdeni lúd és pekingi kacsa, a debreceni, a szerbnagyszentmiklósi és az adai földmüvelésiskola gazdaságában plimút tyúk, emdeni lúd és pekingi kacsa, a somogyszentimrei és a rimaszombati földmüvesiskoláéban lángsán tyúk, emdeni lúd és pekingi kacsa tenyészet volt (NÉMETH J. 1894. 105. p.). 1897-ben a kassai gazdasági tanintézet gazdaságában plimút, a keszthelyiében lángsán tyúktenyésztést folytattak. Somogyszentimrén 1897-ben a plimút tenyésztése megszűnt. A rimaszombati pepinériában bronzpulyka tenyésztése is kezdődött, 1898-ban a szerbnagyszentmiklósi baromfipepinéria megszűnt. 25 Szakértekezlet... 1897. 5. p. 26 HREBLAY E. 1901. 16. p.
