Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Mártha Zsuzsanna: Kezdeti törekvések a külterjes magyar baromfitenyésztés fejlesztésére (1914-ig)
A baromfifajok közül legkevésbé a pulyka és a gyöngytyúk tenyésztése terjedt el Magyarországon, mert sem tojás-, sem tollhozamáról náluk nemigen lehet szó. Az európai kontinensen jóformán mindenütt kialakult egy-egy helyi pulykafajta. Nálunk a fehér és fekete színváltozat a török hódoltság idején terjedt el a Duna —Tisza közén és a Dunántúl déli részein. Rendszertelen kereszteződésükből számtalan tarka tollazatú típus is származott, de testnagyságban, edzettségben, falánkságban ezek utóbb nagymértékben egyformák lettek. A fekete színváltozat lassan majdnem mindenünnen kiszorult. Tormay szerint a bronzpulykáénál finomabb, kevésbé rostos húsuk volt ezeknek a régebbi típusoknak.17 A Tisza-vidéki pulykák általában súlyosabbak lettek a Duna mentieknél. Nagyobb arányú pulykatenyésztésre az alföldi tanyagazdaságok voltak a legalkalmasabb területek, leginkább ott álltak rendelkezésre a pulykának való korlátlan kiterjedésű, rovarokban gazdag, szabad kifutók, a homokos gyepek, az akácosok. A pulykatenyésztés ilyen környezetben volt igazán jövedelmező foglalkozás; tarlószabadulástól október közepéig ritkán kellett ott a pulykákat zsákból etetni. A hazai baromfinemesítés kezdetei Baromfinemesítőink ismerték a magyar parlagi állományok előnyös és előnytelen tulajdonságait, és közülük nem egy külföldön járva az ottani fajtákat is látta. A tetszetős külföldi fajtákból hazahozott példányokat részint fajtatisztán továbbtenyésztették, részint keresztezték velük a hazai állományokat. Az akkor kultúrfajtáknak nevezett baromfiak behozatala viszonylag későn történt. Az ősi szürke marha és a racka juh már visszaszorult a nyugati eredetű pirostarka marhával, illetve a merinóval szemben, midőn az importált tyúkfajták nálunk nagyobb számban először megjelentek.18 A múlt század utolsó harmadában, a magyar kapitalizmus nagy vállalkozásainak kezdeti idején a reklám hatására többen hozzáfogtak a külföldi származású fajták tenyésztéséhez, amelyek különböző formákkal, színekben érkeztek az országba. Szakkörökben nem kevesen úgy vélekedtek, hogy csak ezek az értékesek, a magyar tyúkkal nem érdemes foglalkozni.19 A kultúrfajta tyúkok közül először a nehéz, hústermelő fajták jelentek meg nálunk. Ezeket eredetileg a sporttenyésztők udvarainak benépesítésére mintegy díszmadárként importálták. Elsőnek 1842-ben a Hátsó-Indiából való kokin tyúkot hozták Európába, Magyarországon ezt 1850 és 1875 között számosan kezdték tenyészteni. E durva csontozatú, tollas lábú, lomha mozgású és igényes fajta a magyar tyúk „önellátó" táplálékkeresésével szemben télen-nyáron a zsákból való 17 TORMAY B. 1901. 24. p. 18 SCHANDL J. 1947. 1. sz.; ÉBER E. 1961. 358. p. 19 SZALAY J. 1911. 13. p.
