Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Mártha Zsuzsanna: Kezdeti törekvések a külterjes magyar baromfitenyésztés fejlesztésére (1914-ig)

etetést várta.20 A

nemesített sárga magyar tyúk tőle örökölte szelídséget, jó kotlási hajlamát és szép sárga tollköntösét. A kokin után világos és sötét színváltozatban következett a bráma. Ezt Amerikában keresztezésekkel állították elő. 1852-ben hozták először Európába. Valamivel kisebb volt, mint a kokin, de nehézkes teste és tollas lába miatt nála is hiányzott az élelemkeresésben az a szorgalom, amelyet a parasztasszony a tyúkoknál olyan sokra tartott. Ugyanúgy, mint a kokin, idővel a zárt udvarokból a bráma is eltűnt. Az importált tyúkfajták közül az első, amely a hazai tyúkállományokra tartós hatást gyakorolt, a kendermagos plimút volt. Szintén amerikai keresztezések eredménye; hozzánk 1880-ban hozták először. Ez a hús- és tojástermelésre egyaránt alkalmas, tetszetős küllemű gazdasági tyúkfajta Magyarországon hamar népszerű lett. 1914-ig a magyar tyúk nemesítésénél a plimút gyakorolta a legtartósabb hatást. Pedig az exportőrök kifogásolták sárga bőrét és lábát, ami miatt az északnémet és az angol piacon másodosztályú árunak minősítették.21 A Mandzsúriából származó, ugyancsak kettős hasznosítású lángsán fajta első példányai 1883-ban Németországból kerültek hozzánk. Mint szorgalmas élelemkereső, edzett tyúk jól bírta a magyar éghajlat szélsőségeit, de nem kedvelt fekete tollazata miatt a hazai köztenyésztésben nem tudott meghonosodni. Századunk elején arányos külsejükkel, szép megjelenésükkel feltűnést keltettek Magyarországon az orpingtonok. Az elsők (egy-egy sárga és fehér színű törzs) 1901-ben jutottak el hozzánk. A gödöllői baromfitenyésztési szakmunkásképző iskola telepére érkezett sárga orpingtonok ivadékai gyorsan terjedtek szét az országban. Fajtatiszta állományokban is tenyésztették, de elsősorban a sárga magyar tyúkkal keresztezve ennek testnagysága növelésére használták. Nagyobb mennyiségben főként az Alföldre kerültek; tenyésztésük előnyösen befolyásolta a hústermelést, a parlagiak edzettségét azonban majdnem ugyanúgy rontotta, mint a plimút és a lángsán kivételével a többi külföldi származású fajta. Az első világháború kitöréséig jelentős kultúrtyúkimportunk a féléves, egyéves állatok behozatalát jelentette, a tenyésztojások importálása pedig rendszerint egyes tenyésztők külföldi utazásaival volt kapcsolatos. Mások a keresztezéses baromfinemesítés híveitől eltérően, fajtatiszta tenyésztéssel, rendszeres tenyészkiválasztással igyekeztek a magyar tyúk nemesebb vérvonalait szelektálni, abból a gazdasági célnak jobban megfelelő önálló magyar tyúkfajtát kialakítani. Először 1890-ben kezdtek a kendermagos színű magyar tyúkok tisztavérű nemesítésével foglalkozni. Az állatok testsúlya húsz év alatt megkétszereződött, mégsem sikerült széles körben átütő eredményt elérni, mert nemesítőjük saját költségén csak kis állománnyal dolgozhatott. A sárga és a fehér színű magyar tyúk nemesítésével többen is foglalkoztak, ugyancsak kis hatósugarú körben. 20 A kokinról még helyi népdal is szólt (RODICZKY J. 1902. 15. p.). 21 SCHANDL J. 1947. 1. sz.