Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Für Lajos: A csákvári uradalom állattenyésztése, 1920—1944. II.

tűnik, hogy a leginkább differenciált, sokrétű szemes takarmányozásban a szarvasmarha- és a sertésállomány részesült, ezen belül is a tehenészet és a pirostarka növendékállomány „fogyasztott" több-kevesebbet szinte valamennyi erőtakarmányból. Tanulmányunk rövid summázataként megállapítható, hogy a két háború között az uradalomban — egyezően az országos viszonyokkal — az állatállomány darabszámát és „sűrűségi fokát", egy-egy területegységre eső számosállatszámot illetően valóban Stagnálás, sőt jelentős visszaesés jellemezte az állattenyésztést. Ám éppen a tenyésztésben, a tenyésztési célokban, továbbá a tartásmódban és a takarmányozásban tapasztalható kisebb-nagyobb elmozdulások, pozitív irányú lépések, egyszóval a minőségi tényezők javulása uradalmunkban feltehetően ellensúlyozni tudta a mennyiségi oldalon mutatkozó negatív jelenségeket. Irodalom BEREND T. Iván—SZUHAY Miklós, 1973 A tőkés gazdaság története Magyarországon. Bp. BUDAY László, 1921 A megcsonkított Magyarország. Bp. FÜR Lajos, 1969 A csákvári uradalom a tőkés gazdálkodás útján GAÁL László, 1966 A magyar állattenyésztés múltja. Bp. GAÁL László, 1972 Az Eszterházy hercegi hitbizomány gazdálkodása (1930—1940). Agrártörténeti Szemle, 1—4. sz. GUNST Péter, 1969 Az állattenyésztés Magyarországon, 1919—1939. Agrártörténeti Szemle, 1—4. sz. GUNST Péter, 1970 Mezőgazdsági termelés Magyarországon, 1920- 1938. Bp. HENSCH Árpád, 1906 Mezőgazdasági üzemtan. I. II. köt. Kassa. OLÁH József, 1975 Az akasztó-vésztői uradalmak gazdálkodása a XIX—XX. század fordulóján. Bp. PINTÉR János, 1970 Az egri főkáptalani uradalom mezőgazdálkodása az 1828—1929. években. MMMK, 1969—1970. Bp. 307—391 p.