Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Für Lajos: A csákvári uradalom állattenyésztése, 1920—1944. II.

helyette mind nagyobb tömegben a kifizetődőbb sertéshizlalást karolták fel az uradalom gazdaságai. Az uradalom állattenyésztésében a szarvasmarha-állomány döntő súlya mellett igen alárendelt szerepet játszott a ló- és a juhtenyésztés. A lóállomány darabszáma a fornai gazdaság visszakerüléséig 100 körül mozgott. Az állománynak mintegy fele igásló volt, a másik fele- harmada pedig a nagyon is hullámzó állományú angol félvér ménesből állt. A tenyészmének száma általában 3—4 körül mozgott. A méneket részben a saját tenyésztésből nevelték ki. A csákvári félvér ménest a 20-as évek végén szinte majdnem felszámolták s visszaállítására csak a 30-as évek legvégén került sor. Ám a 20-as években is, amíg a csákvári ménes „üzemelt", a századfordulón 200 lovat számláló ménesnek a mintegy 50 lóból álló mostani ménes az árnyéka volt csupán. 1925-ben már csak 21 lovat tartottak a ménesben. A lóállomány a fornai gazdaság házi kezelésbe vételekor emelkedett jelentős mértékben. Az állomány ettől kezdve 200 fölött járt. Bár az igázott lovak tették ki az állomány nagyobb részét (a fornai 80—90 lóból 50 körül mozgott a hámba fogott lovak száma), az angol félvér ménesbe tartozó lovak száma a 30-as évek második felében 20—30 között, majd a 40-es évek elején 40—50 között mozgott.28 Mind a csákvári, mind a fornai ménesben az egész korszakon át feltűnően alacsony volt a csikók száma, szemben az első világháború előtti időkkel, a ménesek esetében láthatóan csupán a szinten tartás volt a cél, nem pedig az állomány továbbtenyésztése és fejlesztése. A lótenyésztés a két háború közti negyedszázadban valójában vegetált. Ám amíg a lótenyésztés valahogy legalább vegetált, a juhtenyésztésben tovább folytatódott a hanyatlási folyamat, amely a századfordulót megelőző években elkezdődött már. Az 1870-es években 5500 felett járt a juhok száma, majd a tartós gyapjúdekonjunktúra és a termelési szerkezet átalakulásának hatására az 1880-as évektől kezdődően rohamosan lecsökkent a juhállomány. Századunk első éveiben együttvéve 2100—2300 között mozgott a darabszámuk az uradalom három házi kezelésű gazdaságában. A juhtenyésztés az első világháború után tovább hanyatlott: 1925-ben együttesen 748 darabot számlált a szóban forgó gazdaságokban, a 20-as évek végére számuk tovább apadt, még a 600-at sem érte el.29

Valamelyes fellendülés a két nagyméretű bérgazdaság átvétele után következett be. Előbb a Makk pusztai gazdaságban emelték fel 400-ról 800—900-ra a juhállományt, majd a hatalmas kiterjedésű (közel 5 ezer holdas) fornai gazdaságnak több mint egynegyedét kitevő legelők hasznosítására tartottak számottevő, 1500—2000 között hullámzó juhállományt, s ezzel az 1940-es években az összes gazdaságban 3000 —3500-ra emelkedett a juhok darabszáma. Ám miközben a házi kezelésben tartott 28 Uo. P. 187. I. D. i. a. 353/1925; 1657/1926; P. 188. IV. B. IV. 1. 30/1929. 1939-ben például 23, 1942-ben 47 ló volt a ménesben. OL. P. 188. IV. B. 1. 1939; P. 187. I. D 1. a. 205/1942 29 Uo. P. 187. I. D. 1. a. 1657/1926; P. 188. IV. B. 1. 1929 Állatkimutatás.