Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - V. Góz Gabriella: Adalékok néhány nyugat-európai ország szarvasmarhafajtatörzskönyvezésének történetéhez

Az angol húsfajta szarvasmarhák közül a Longhornt (már korábban említettük, Bekewall Róbert foglalkozott tenyésztésével) 1878 óta törzskönyvezik. Barna színű, hosszú tülkös szarvakkal. Közepes tejelő, kitűnő hízó, későn érő kemény húsú. A XVIII. században a Warwickshire parlagi marhából Bakewall Róbert, a híres angol nemesítő tenyésztette ki, a szoros rokontenyésztés módszerével. Már a múlt század végén is csekély létszámban tartották. Szerepe inkább a shorthorn fajta előállításában volt jelentős. Meg kell még említeni az Írországban elterjedt, a külterjes tartást is jól tűrő, jól tejelő fajtát, a Kerryt. Keresztezik a shorthorn, red poll, jersey fajtákkal. 1877 óta törzskönyvezik. Angliában tehát igen sok szarvasmarhafajtát tartanak, de megfelelő fajtát, a megfelelő földrajzi tájkörzetben. Ez azt jelenti, hogy a tenyésztést körzetesítették és minden kis körzetnek megvan az a fajtája, amely annak a leginkább megfelel. Az állatok takarmányozására igen nagy gondot fordítanak s minden vidéknek megvan a legmegfelelőbb haszonállata. (Magyarországon az 1880-as években merült fel a tájkörzetek kialakításának a gondolata.) A természetes tartást is mindenekelőtt fontosnak tartják. Legelőik nemcsak klímájuk folytán jók, hanem a pontosan és rendszeresen alkalmazott műtrágyázás és az egyes talajoknak leginkább megfelelő takarmánynövények termesztése szolgáltatja az adott viszonyok között a legjobb hasznosítást. Elgazosodott legelő nincs, mert ami elgazosodna, felszántják, és pár évig gabona- és kapásnövényt termesztenek ezeken a területeken, hogy azután a legjobb fűkeverékkel bevessék. Általában élősövénnyel kerítenek, de nemritkán speciális sodronykerítést alkalmaznak. Ezzel a munkáshiányt is megpróbálják megoldani. Az itatás is a legelőn történt. Önműködő itatókészülékkel, de tolható jászlakat is lehet találni már a századforduló időszakában, amelyekben az abraktakarmányt adagolják. Télen is sok helyen istálló nélkül tartják az állatokat, egyszerű tető alatt etetik a szénát, takarmányrépát és takarmánykáposztát. Nagy melegben a borjúkat nem eresztik ki, csak este a tehenekhez. Istállóik igen szellősek, egyszerű és könnyű tetőszerekezettel, amelynek vasrudak képezik a vázát és többnyire cseréppel vannak fedve. Alkalmazzák még a horpléh tetőt, ezeket fa- és vasoszlopokon. Az állatok bírálatánál a teljes pártatlanság a cél. Bejelentéskor még a tulajdonos nevét sem közlik a bizottsággal, a reális becslés érdekében. A tejtermelés, tejgazdaség előmozdítása, a tenyésztés javítása, a tejtermékek feldolgozásának fejlesztése a célja az angol tejtermelő gazdák szövetségének. Ez a szövetség a „The British Dairy Farmers1 Association", 1876-ban kezdte meg működését. Céljait a megyei bizottságok, tejgazdasági iskolák és tanfolyamok fenntartásával, a gazdasági egyesületek pedig főleg a tejelőversenyek rendezésével valósították meg. A versenyeken tartottak fajtán belüli és fajták közötti versenyt. Az import folytán ezek a versenyek a századfordulóra óriási méreteket öltöttek. 10 SCHANDL J. 1962. 145. p.