Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - V. Góz Gabriella: Adalékok néhány nyugat-európai ország szarvasmarhafajtatörzskönyvezésének történetéhez
Ezért törekedtek a termelés tömegének emelésére és a termelés költségeinek csökkentésére, a jövedelem biztosítására és növelésére. Anglia mezőgazdaságában az állattenyésztés ügyét nagyszámú állattenyésztési egyesület szolgálja, s dolgozik fejlesztéséért. Az Országos Angol Gazdasági Egyesület (Royal Agricultural Society of England) pedig első az országos egyesületek között. (Ennél talán csak a skót gazdasági egyesület régebbi, amelyet 1784-ben alapítottak.)11 Angliában a marhakiállítások rendezése Bakewall nevéhez fűződik. Az elsőt 1760-ban rendezték.12 A Magyar Gazdasági Egyesület tagjai közül 1859-ben Nagy-Britanniában járt Térey Pál, akinek „ . . .az angol és skóthoni naplójából" közöltek részleteket a Magyar Gazda c. lapban. Ebből az angol húsfogyasztásról írtakat érdemes idézni: „Az angol nép minden nemzetek közt aránylag több húst fogyaszt; közép számítás szerint minden főre évenkint 150 font hús esik, míg Franciaországban csak 40, Németországban pedig 45 font fogyasztatik." A tejgazdaságról pedig azt írta: „Kiterjedtebb tejgazdaságok csak igen nagy városok közelében léteznek, így London, Glasgow és Edinborgh mellett 800, sőt 1000 tehenet is találunk alkalmas istállóban." Továbbá ami igen nagy figyelmet érdemel, a sajtkészítés, ugyanis már közel 1 000 000 font sajtot készítettek.13 A tejtermelő gazdák szövetsége Angliában 1876 óta működik. Ezek az adatok talán szemléltetik azt a fokozott igényt, amely az angol marhatartás, ill. marhatenyésztés gyakorlatában a minőség és a termelés emelésére irányult. Nyugat—Európában Dánia szarvasmarha-tenyésztése is igen figyelemre méltó, különösen a XIX. század második felében. Dániában túlnyomóan kétféle szarvasmarhafajtát tenyésztettek. így a feketetarka jütlandi marhát és a piros dán marhát. A dán piros marha a múlt század második felében keletkezett. A szigetek igénytelen eredeti angelni és észak-schlezwigi marhával való keresztezése utján állították elő. Az 1870-es évektől pedig kizárólag beltenyésztésben tartották fenn. 1878-ban ismerték el külön fajtának. Azóta tenyésztői fajtatiszta tenyésztést folytatnak. 1897-ben az ellenőrzött tehenek termelése 3328 kg volt 3,3% zsírral. A dán piros marhából az 1900-as években több ország is importált, köztük Oroszország, Anglia és Németország is.14 A fajta ugyanis erre az időszakra érte el teljességét, azaz már a formát, a színt és a tejelőképességet egyaránt jól örökítő kultúrmarha fajta lett. (A szigeteken 1922-ben 151 083 dán piros fajta marha állt ellenőrzés alatt.) A feketetarka lápmarhának (lapálymarhának) egyik változata a jütlandi marha. Ez a feketetarka lápmarhánál valamivel kisebb testű, jó takarmányértékesítő és a piros dán marhánál csak valamivel gyöngébben tejelő. 1922-ben a jütlandi tejellenőrző egyesületekben az ellenőrzött tehenek száma 119 762 volt, többségé-11 SZILASSY Z. szerk. 1909. 130. p. 12 MG. 1859. július 26. 13 MG. 1859. augusztus 9. 14 SCHANDL J. 1962. 130—140. p.
