Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Pintér János: Adalékok Kecskemét szőlőtermesztéséhez a századelőn

dött be (Julius 7-én). A virágzás ideje alatt az időjárás „esős, hideg, szeles" volt, ezért húzódott el. Egy esztendővel később viszont a virágzás időpontjában meleg, esős idő volt, s alig több mint egy hét alatt befejeződött. A Passatutti kezdte a virágzást június 5-én, és a Szlankamenka fejezte be június 30-án. 1904-ben „száraz, csendes" időjárásról vallanak a kérdőívek, így érthető, hogy mindössze egy hétig tartott a virágzás június első felében. Először az Oportó virágzott (június 1-től), s a Kövidinka volt az utolsó, melynél június 18-ig tartott. Arra a kérdésre, hogy 1902-ben jól kötött-e a szőlő, pozitív volt a válasz: „jól", illetve „elég jól". A szölőbetegségek közül a miklóstelepi szőlőkben 1902-ben a peronoszpóra jelentkezett. A kártétel a kérdőívre adott válaszok szerint „kismértékű", „közepes" illetve „középerős" volt. Egy esztendő múlva a peronoszpóra jelenlétét „szórványosának minősítették, 1904-ben pedig nem tapasztalták előfordulását. Állati kártétel 1902-ben és a következő évben sem történt, viszont 1904-ben nagymértékű volt a szőlőmoly, és kevés „firkálóbogár"-, illetve „fináncbogár-" károkat állapítottak meg. Ezek 1—8% közötti veszteségeket okoztak. Elemi kár — mindenekelőtt jégverés — szerencsére 1902—1904 között elkerülte Miklóstelepet. Válogatást 1902-ben nem folytattak, a következő évben erre május első, 1904-ben pedig május harmadik harmadában került sor. A csonkázás időpontja eltérően alakult. 1902-ben július 16—26. között, egy esztendővel később augusztus első harmadában, 1904-ben június utolsó harmadában végezték. 1902-ben háromszor kapálták a miklóstelepi szőlőket, sajnos az időpontokat nem közölték. 1903-ból viszont vannak adataink: május második vagy utolsó, június harmadik és augusztus második harmadában került sor a kapálásokra, egy-egy hét eltéréssel egyes szőlőfajtáknál. 1904-ben a június első, július második, augusztus első harmada volt a kapálások leginkább jellemző rendje. Hasonlóképpen csak annyit tudunk az 1902. évi permetezésről — amit bordói lével végeztek — hogy arra háromszor került sor, kivétel a Szerémi zöld volt, ezt négyszer permetezték. Időpontot ismét 1903-ból tudunk részletesebben: a növényvédelmi munkákra általában május utolsó, június második és július harmadik harmadában került sor, tehát abban az évben is három alkalommal. Voltak azonban kivételek: A Kövidinkát négyszer, sőt a Szerémi zöldet ötször kellett permetezni. 1904-ben egységesen három a permetezések száma, s szinte egyöntetűen május, június és július utolsó harmadaiban került rájuk sor. A kérdőíven azt jelentették, hogy a permetezést „sikeresen" végezték el. Miklóstelepen ezekben az esztendőkben kénporozást nem végeztek. Legkorábban a csemegeszőlők érése kezdődött meg: 1902. augusztus 22—28. között a Chasselas-félék, augusztus 30-án a Passatutti, majd szeptember elején a muskotály szőlők. Hasonló volt a helyzet 1903-ban és a következő évben is. Ezután