Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Pintér János: Adalékok Kecskemét szőlőtermesztéséhez a századelőn
Oportó, Olaszrizling, majd a Semillon blanc, a Zöldszilváni és a Szentlőrinc. „Másodrendű fajták, közül az Aramon, a Merlot, a Rajnai rizling, a Tramini (piros), a zöld illetve piros Veltelini és a Zierfandel (piros) szerepelt egy-egy táblában. Fajtafenntartás céljából „elsőrendűként" az Ezerjót, a Furmintot, a Kövidinkát és a Szlankamenkát találjuk a kérdőíveken. A másodrendűek közül a Kövér szőlő, a Leányka és a Mézes fehér szerepelt. Legkevesebb a homokra alkalmasnak ítélt fajták közül került ki, így az Ezerjó, a Fehér dinka és a Kövidinka mint „elsőrendű", a Kadarka mint „másodrendű" fajta. Nézzük ezután a kérdőpontok sorrendjében - - legalábbis a fontosabbakat figyelembe véve — a miklóstelepi szőlőtermesztést. Természetesen valamennyi szőlő immúnis homokba került, amit gyengének minősített Kecskeméthy Géza, a telep felügyelője (intézője). A töke- és sortávolság a szőlők több mint harmadánál 130 illetve 120 cm (Fehér burgundi, Leányka, a legtöbb Muscat és Chasselas fajta, a Nagyburgundi, Passatutti, Szerémi zöld, Veltelini stb.). Tíz fajtánál 130—130 cm mind a tőke, mind a sortávolság (többek között: Semillon, Zöldszilváni, Oportó, Rajnai rizling, Merlot, Ezerjó, Kadarka és a Cabernet fajták). 120—120 cm távolra helyezték el a tőkéket és a sorokat — többek között — az Aramon, a Fehér bakar, a Fehér dinka, Furmint, Kövér szőlő, Olasz rizling, Othello, Szlankamenka, Zierfandel ültetésekor. A Kisburgundi tőketávolsága 100 cm, sortávolsága 120 cm volt. A karó nélküli „gyalog" Kadarka tőketávolságát 60 cm, sortávolságát 120 cm-ben jelölték meg. Miklóstelepnek példamutató szerepe volt a szőlők trágyázásában is. A korabeli szakirodalom és a gyakorlati szakemberek a homoki szőlőtermesztés egyik alapfeltételének tartották a rendszeres talajerőpótlást. A háromévenkénti trágyázást tartották szinte egyöntetűen a legideálisabbnak, a mennyiségekről viszont megoszlottak a vélemények. Istállótrágyából 150—200 mázsát, sertéstrágyából 100—120 mázsát tartottak általában megfelelőnek 1 katasztrális holdra. Miklóstelepen 3 esztendőnként került sor szárított sertéstrágya kiteregetésére, majd bedolgozására, egy kh-ra 10—12 q trágyát vittek ki. Bár ez tizedrésze volt az elméletileg ideális mennyiségnek, ha azonban figyelembe vesszük, hogy Kecskeméten és a Duna-Tisza közén sokan ellenezték a trágyázást, illetve jó ha 10 évenként került valami trágya a szőlőföldre, akkor Miklóstelep a korszerű szőlőtelepek közé sorolható. A Duna—Tisza közén, különösen a kisgazdaságokban, a kertes tanyákon, még a két világháború közötti időszakban is számottevő volt a karónélküli szőlőtermesztés.12 Miklóstelepen az említett 50 fajtából mindössze egy (Kadarka) volt a karó nélküli. A többit karó mellett, tőkére művelték. Metszésmód szempontjából a csercsapost nevezhetjük uralkodónak. Miklóstelep mintagazdaság jellege itt is megmutatkozott, hiszen korszerű módot alkalmazva kevés helyen metszették a szőlőt, sokkal gyakoribb volt tájunkon a kopasz vagy 12 FÜR L. 1983. 153—154. p.
