Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - N. Kiss István: Bortermelés és társadalmi viszonyok a muraközi uradalomban (1670—1720)
gyűlés ellenőrei megállapították,hogy az ellátási rendszer felelős vezetői „túl magas felvásárlási árakkal, szakértelem nélküli tárolással és drága szállítással,, 42 ezer forint kárt okoztak.23 A vend határőrvidék ellátását szolgáló gabonafelvásárlásból a nyugat-magyarországi nagybirtokosokat kizárták. Még a Batthyányak és a Bánffyak is csak akkor tudtak gabonát eladni a stájer felvásárlóknak, ha ott rossz volt a termés, jóllehet ők a stájer piacra többé-kevésbé rendszeresen szállítottak gabonát. A gabonaszállításon meggazdagodott stájer mágnások egész sora tűnt fel a muraközi szőlővidéken. A hegyvámlistákon pontosan felsorolják a stájerországi szőlőbirtokosokat, akiknek szabad szőleit az urbáriumokban a 17. század második felében már mint külön kategóriát tartottak nyilván. Azt a hasznot, amit a stájer nagybirtokosok a zárt gabonapiacon élvezett monopolhelyzetükből húztak, jórészt a muraközi szőlőkbe fektették. A név szerint is ismert 101 nemesi szőlőbirtokosból egy részt az osztrák és stájer mágnások, más részt a helyi horvát és magyar nemesek alkottak. Az utóbbiak zömét szoros kapcsolat, szolgálati viszony fűzte a Zrínyi családhoz.24 A külföldi és nagyobb távolságra lakó extraneus birtokosok tették ki a nemesi szőlőbirtokosok kb. egyharmadát, a helyi, szigeti nemesek pedig kétharmadát. A külföldi mágnásokhoz még 20 olyan stájerországi idegen birtokost kell sorolnunk, akik nem voltak nemesi származásúak. Csoportjuk 13,7 hektárnyi szőlővel rendelkezett. Az uradalom egyébként pontos és kitűnően használható hegyvámjegyzékei a paraszti származású extraneus birtokosok különválasztására sajnos alkalmatlanok, így a Muraközben, a jelenlegi forrásanyag alapján, nem tudtuk elemezni a jobbágyi extrenus birtoklás helyzetét, méreteit és jelentőségét, ami más magyar történeti borvidékeken jól ismert. 24/a 23 „überzahlte Getreidekäufe, unsachmässige Lagerung und zu hohe Transportkosten". VALENTl-NITSCH 1981. 521 -531. 24 A 17. században csaknem valamennyi szigeti nemes, mint „summalista" vagy „beneplacentarius", az uradalom szolgálatában állt. A summalisták eredetileg birtokos nemesek (nobiles possessionati), akik pénzkölcsön (inseriptio) fejében földet vettek zálogba az uradalomtól. Mivel a birtokrészért egy összeg (summa) pénzt fizettek az ilyen zálogbirtokosokat summalistáknak nevezték. A summalista jogilag egy jószág zálogbirtokosa volt. A muraközi uradalomban azonban a summalistákat katonai szolgálatra is kötelezték. Ez a szolgálat lényeges és állandó részét képezte az uradalmi hadszervezetnek. A beneplacentáriusok a szegényebb nemesek közül kerültek ki, akik egy kisebb birtok használata fejében léptek uradalmi szolgálatba. Ez a szolgálat elsősorban katonáskodást jelentett. Szolgálati birtokuk miatt „szolgáló nemeseknek" is hívták őket. A summalista ill. beneplacentarius elnevezést a muraközi uradalom gazdasági irataiban a 17. század folyamán következetesen és mindég azonos formában használták. Nemes katonán ebben a korszakban mindég summalistát vagy beneplacentáriust értettek. N. KISS 1982. 97—119., N. KISS 1983. Nemes katonák. 339- 346., N. KISS 1983. Vojna. 175—180. 24 a) N. KISS 1966. 23—111.
