Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - N. Kiss István: Bortermelés és társadalmi viszonyok a muraközi uradalomban (1670—1720)

Puszta szőlők A muraközi szőlővidék egy részét a puszta szőlők, a termelésből kiesett parcellák tették ki. Összegezve a pusztának jelzett szőlőbirtokokat, az alábbi képet kapjuk. 4. táblázat Pusztának jelzett sz'ól'óbirtokok körzet szőlőhegy szőlőbirtok hegyvámköbölben 1. Möns Gorichicza 6 17 24,47 2/3. Möns Strigo 10 28 34,70 4. Möns Buszincz 2 19 35,55 5. Möns Lopatincz 3 10 23,50 6. Möns Praprochan 10 56 80,55 7. Möns Zaszad 4 54 79,30 35 184 281,07 Hét körzet 35 szőlőhegyén találkozhatunk puszta szőlőkkel s első pillantásra úgy tűnik, mintha azok arányosan oszlanának meg a bortermő területen, ez azonban nem igaz. Bizonyos területeken ugyanis jóval hangsúlyozottabb a pusztásodás: a buszinczi körzet két hegyén 19, a zaszadi körzet négy hegyén pedig 54 puszta szőlőt találunk, ami semmiképpen sem mutat arányos megoszlásra. A pusztásodás folyamatát, okait a forrásanyag nem világítja meg. A puszta szőlők területe 281,07 hegyvámköbölre rúgott, azaz az elpusztult paraszti, nemesi és majorsági szőlők kiterjedése 83,2 hektárt tett ki, az egész szőlővidék 6,1%-át. Gazdaságilag a pusztásodás aránya nem volt súlyos, hatása valószínűleg átmenetinek tekinthető. Nem ismerjük annak hátterét, miért került a puszta földek listájára 184 szőlőskert, de feltűnő az, hogy az elpusztult birtokok átlagos nagysága elég szerény volt. A puszta szőlők átlagos területe csak 0,45 ha volt, szemben a jobbágyszőlők már ismert 0,59, illetve a montanisták 0,79 hektáros területével. A majorsági bortermelés A szölővidék egy részét az ún. allodiális gazdaságok foglalták el, arányuk 1720-ban a bortermő terület 5,7%-ára rúgott. A majorsági bortermelő üzemek azonban elég sűrűn cserélődtek: az 1672-ben ismert 12 allodiális szőlőbirtokból 1692-ben csak hetet lehetett azonosítani, öt majorsági szőlő újonnan szerepelt a