Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - N. Kiss István: Bortermelés és társadalmi viszonyok a muraközi uradalomban (1670—1720)
A hegyvámköblöt a következő módon számithatjuk át területmértékre. 1692-ben, az allodiális szőlők szüreti eredménye szerint, egy kapásra 0,8 hegyvámköböl, azaz 0,38 hl bor esett.9 Tekintettel a tényre, hogy az ország nyugati szélén az egy kapás szőlő területe 75 négyszögölre rúgott10 és hogy a hegy vámot a szüreti eredmény 10%-ának vehetjük, az egész termést a hegyvámköböl tízszeresével azonosnak tekinthetjük. Összegezve, egy hegyvámköböl, mint területmérték, 0,269—0,287 hektárral volt egyenlő. Egy 10 köblös, tehát 750—800 négyszögöles parcella átlagos terméshozama 3,8 —4,0 hl bort tett ki. Ez a birtoktípus eléggé hasonlatos az irodalomból ismert „szokásos hold"-hoz (jugerum usuale), amely 864 négyszögölből állt.11 A szőlők kiterjedését meghatározó kulcsszámok így a következőek: egy hegyvámköböl vagy a tíz köblös parcella területe = 0,296 ha; egy hektár szőlő hozama = 34,48 köböl azaz 13,5—16,0 hektoliter bor. A teljes muraközi paraszti (adózó) szőlőterület 2251 hegyvámköbölnyi föld 666,28 hektárt tett ki és egy szőlősgazdára átlagosan 20,18 köböl (9,1 hl) bor jutott, ami egy 0,59 ha nagyságú parcella hozamát testesíti meg. A jobbágyszőlő átlagos nagysága egy kataszteri hold körül mozgott s ez az adat önmagában is jelzi, milyen fontossága volt a bortermelésnek a paraszti gazdálkodásban. Az uradalom 1568 jobbágyából és katonaparasztjából, valamint a zálogba adott jószágokon élő 450 jobbágyból 1115-nek volt szőleje. Figyelmen kívül hagyva a 447 montanista családot, a jobbágyoknak több mint a fele saját parcellával rendelkezett. Hivatkozva a fenti táblázatra, szembetűnik, hogy az átlaghozamok mintegy elfedik a rendkívül mély és határozott differenciálódást. A szegényebbeknél — „a" csoport — az átlagtermés csak 4,6 hl-t, míg a jómódúaknái — „d" és „e" csoport - az 28 hl-t tett ki. S tegyük hozzá ez a jómódú réteg (114 család), a bortermelők csupán 10,2%-a rendelkezett a borhozam 30%-ával! Ezek a gazdag parasztok nem egy maroknyi alkalomszerűen összeverődött csoportot alkottak, hanem a jobbágyság jelentős, szilárd és állandó rétegét. A már jelezett 28 hektoliteres átlagtermés piaci értéke 82—85 forintra rúgott és a jómódú paraszti gazdálkodásnak kizárólag szüreti eredményét mutatta, tekintet nélkül állattenyésztésének és növénytermesztésének hozamára. A montanisták szőlei A magyar királyság nyugati és délnyugati részein azokat a szőlőművelő jobbágyokat nevezték montanistáknak, akik kizárólag bortermeléssel foglalkoztak. A nyelvtörténész Bartal azt tekintette jellemző körülménynek, hogy a montanisták a szőlőhegyeken laktak.12 Egy 1670-es horvátországi urbárium szerint hegyvám-9 Az egyesített... 1896. 529—559. 10 PRICKLER 1968. 70. 11 BOGDÁN 1978. 189. 12 BARTAL 190. 428. „Montanista, qui in vineis habitat". Értsd: hegyi lakosok.
