Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

P. Erményi Magdolna: Gyümölcsfajok és fajták a XVI—XVIII. században Magyarországon (Forrás- és adatközlés)

— Ötvös almája: 1600: „az almákat az kik ot az viz Keozeot voltának eotueos almájának hittak" (Korond, Udvarhelyszék. SzT. 1975. 1 : 261.) — Párizs alma: 1667: „Paris alma, ez-is egy kévésé hosszúkás, egy felől szép piros bor izű, csakhogy nem szinte oly kemény, mint à muskatal." (Lippai 143.)

38 XVII. szazad: LórántfTy Zsuzsannának jelenti gazdatisztje Gyulafehérvárról, hogy „szépen leszen. . . Paris alma. . . ebben az esztendőben." (Takáts S. 1915. 162.) — Paszamán alma: 1667: „Paszaman alma, jó őreg sárga édes szabású, hosszúkás, igen jó szagú. Némellyek ezt, csak nem leg-job almának tarttyák: sokáig el-áll." (Lippai 143.)

39 — Periing alma: 1638: „Ao 1638 Chaszkoczi Uj Keresztenyektül hozattam Periing almát." (Beckó, TörtTár. 1880. 774.) — Piros alma: 1590: Pomu purpureum, Rubelliana — Pirosalma, (SzikszF. 33.)

40 — Ponyik alma: 1508: „Mikenth panika alma haja vgau te tvgred: sicut cortex mali punici" (NySz. 1 :82) 1530: „lee zalleek hogy megh lathnam hogy ha meg wyraghzottak az zőllők ha nemzetiének az ponika almaak." (NySz: 1 : 82) 1588: „.. . ahol az punica almafa vagyon.. ." (OL. Csorna es. lt. MNy. 63 : 96.)

41 XVII. században LórántfTy Zsuzsanna tisztje jelenti Gyulafehérvárról: „Szépen leszen öreg Ponyik alma. . ." (Takáts S. 1915. 162.) — Posoni Periinger alma: 1667: „Posoni Periinger, vőrós vonyással, jó leves, bor izű nyári" (Lippai 143.) — Puha alma: 1590: Pomum mite — Puha alma (SzikszF. 33.) 1611: Puha alma — Pomum mite (MA. 8—9.) — Savanyú alma: 1590: Pomum acidum, arbutu-savanyu alma (SzikszF. 33.) 38 Rapaics Párizsból származtatja, mely Németországon átjutott el hozzánk. (Rapaics R. 1940. 195.) 39 Német nevével került hozzánk a XVII. században, melyet a nyugati gyümölcsészet GoldzengApfel Drap D'Or néven szerepeltet a pomológiában. A múlt században a magyar nyelvben Aranyszövet, Arany kelméjü alma néven ültették át nevét. (Rapaics R. 1940. 197.) Mások szerint valószínűleg megegyezik azzal a fajtával, mely a XVIII. század végén Boszmán, majd a XIX. század közepétől Pázmán fajtanév alatt a Felvidék kedvelt fajtája volt. (Bogdán I.—Geday G. 1971. 354.) 40 Piros alma. 1422-ben „Arborem Pomi Pirosalmafa (OklSz. 1902—1906. 773.) 41 Később Ponyik alma néven lett ismert. Rapaics a fontos renettek közé sorolja. Véleménye szerint a balkáni úton származott Erdélybe, tekintve, hogy Pojenics alakban is használatos. A múlt század második felében az erdélyi almák királyának tartották, mégsem terjedt el. (Termőhelyre érzékeny, nem bőtermő). (Rapaics R. 1940. 269.)