Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Tóth Lajos: Adalékok a dualizmuskori középfokú mezőgazdasági szakoktatás pedagógiai tartalmának történetéhez
mennyiségét felbecsülni, esetleg másokat a jó munkára megtanítani" 41 . Igen figyelemre méltó az a követelmény is, hogy „a tanulók bizonyos, a gazdának nélkülözhetetlen testi eddzettséget, kitartást és türelmet, azaz munkakészséget sajátítsanak el. A gyakorlati képzéstől szinte teljességet kívánnak. Kissé illuzórikusán arra törekszenek, hogy egy gazdasági év folyamán minden termelési mozzanatot megismerjenek a hallgatók. Vagyis „a gazdaságban az év leforgása alatt semmiféle lényegesebb, habár rövidebb ideig tartó munkatétel se forduljon elő, melyet a tanulók mindnyájan ne láttak volna; az oly munkában pedig, melyeket megfelelő magyarázat és megmutatás után a tanulók végezni képesek, s melyek huzamosabban tartanak, minden tanulónak részt kell vennie". A gyakorlati képzési útmutató az egyes munkanemeket részletesen is körülírja. Ennek didaktikai célszerűségét (a gyakorlati képzés egyöntetűségét) a következő kiemelt példával támasztjuk alá: „Az olyan munkák, melyek a tanulók tapasztaltságát előmozdítják, vagy amelyek értelmi tehetséget, ügyességet kívánnak, hoszszabb ideig gyakorolhatnak, pl. faültetés, fametszés, nemesítés, konyhakerti ültetés és növénygondozás, dohányültetés, levéltörés, simítás, osztályozás, mindenféle gazdasági gépek kezelése, sorjelzés, kapálás lókapával, takarmánykészítés, füllesztés, vermelés, állatgondozás, tisztogatás és ápolás". A munkára általában kisebb csoportokba szervezve osztják be a tanulókat. Gondosan figyelik minden tanuló egyéni munkáját, tevékenységét, magatartását. Az a cél, hogy minden tanulóra rákerüljön a sor s „annyi ideig gyakorolja az egyes munkatételeket, amennyi ideig arra tapasztalat nyomán történt megállapodás szerint szükség van" 42 . A főbb gazdasági kultúrnüvények termesztése és a gyakoribb háziállatok tenyésztése mellet gondot fordítanak a kertészeti gyakorlatokra. Az 189l-es gyakorlati képzési útmutató 43 külön terjedelmes fejezetet — „Munka-gyakorlatok az eszközök- és gépekkel" — szentel a magyar mezőgazdaság intenzív fejlődését meghatározó eme fontos tényezőnek. Alapvető képzési koncepció, hogy a leendő mezőgazda ne csak másokkal tudja üzemeltetni a gépeket, hanem maga is teljes értékűen tudjon velük dolgozni, kifejlődjön közvetlen munkavégzési képessége. Az eszközökkel és gépekkel való munkagyakorlatok a vegetációs periódusokat követik, vagyis akkor és azzal a géppel dolgoznak, „ahogy időszakonkint a gazdaságbeli munkálatok kívánják". A gyakorlati oktatás metodikáját a hallgatók későbbi munkahelyükön is jól alkalmazhatják. Ugyanis „soha nem munkálkodhatik a tanuló olyan géppel, melynek szerkezete és használata neki elébb praktikusan meg nem magyaráztatott". Ugyanakkor a gépek beszerzési árát is közlik a tanulókkal. Ezekről gondos feljegyzéseket készítenek . Az ökonómiai szemlélet alapjainak tudatos erősítését szolgálják ezzel a módszerrel, mert „mindez tanulságul szolgálhat a tanulóknak, hogy bennük az üzleti érzék, a gazdaság iránt való érdeklődés" a gépi munka által is kifejlődjék. 41 Uo. 64. p. 42 Uo. 64—65. p. 43 DOMOKOS Kálmán, 1891.
