Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Tóth Lajos: Adalékok a dualizmuskori középfokú mezőgazdasági szakoktatás pedagógiai tartalmának történetéhez
megtéríteni az, vagy azon csoport, amelyik azzal munkálkodott. Ha pedig bebizonyult, hogy a kártételt valaki szántszándékkal követte el, a kártérítés mellett még szigorúan büntettetik is" 37 . S vagyontárgyak védelmét később (1899) összekötik annak gondozásával, ápolásával. Következésképpen a hallgatók a használt helyiségek és eszközök „legnagyobb tisztaságára ügyelni tartoznak". Az esztétikum és a hasznos célszerűség kívánalma nyilvánul meg a következő előírásban is: „Az intézeti kertek, szőlők, kísérleti tér és gazdaság, továbbá az eszköz- és géptár, valamint a tanszéki gyűjteménytárak látogatásánál a tárgyak elrontása, növények, termények és gyümölcsök letépése, megsértése, a munkások zavarása szigorúan tiltatik" 38 . Az 1867-es előírások szinte szószerint ismétlik a magán- és köztulajdon védelmében fogant intézkedéseket. A termelőeszközök magántulajdonára épülő gazdasági rendszerben azoknak „kíméletes védelme" szükségszerűen épül be a leendő agrárszakember fogalmi rendszerébe, erkölcsi szemléletkörébe. „A gazdasági gyakorlatok rendszeres oktatására vonatkozó intézkedések" és ezek nevelési vonatkozásai A középfokú mezőgazdasági tanintézetek gazdaképző-nevelő munkájának igen fontos területe a gazdasági gyakorlatok szervezése, végeztetése. Ennek kiemelkedő jelentőségére utal a tanárok tevékenységére vonatkozó határozott útmutatás: „A tanárok . . . első és legfőbb feladata a hallgatókból, a gazdasági munkában begyakorlott, munkaismeret és munkagyakorlottsággal bíró elméletileg megfelelően képzett mezőgazdákat nevelni, feladatuk kitelhetőleg mívelni és fejleszteni a mezőgazdasági szakismeretet, munkásságuk által gazdagítván a tanintézet gyűjteményeit, ezek gazdagsága útján tenni az oktatást szemléletiebbé" 39 . A gazdaságban végzendő gyakorlatok rendjét és tartalmát „A gazdasági gyakorlat rendszeres oktatására vonatkozó intézkedés" 40 foglalja össze. A képzés gyakorlati vonatkozásai — a termelési, ökonómiai igényeknek megfelelően —jelentős fejlődésen mentek keresztül a századforduló táján. Ezért kívánatos ennek rendszerébe is betekintenünk. A tanulókat mindenekelőtt tájékoztatják „az intézet gazdaságának berendezése, kezelése, és üzletmenetéről". (I. fej.) Pontosan elmagyarázzák a tennivalókat, bemutatják nekik a gazdaságot. Ezt követi „a tanulók gyakorlása a gazdasági munkában" (II. fej.) Ennek folyamatát — a pedagógiai, metodikai és ökonómiai praktikum okán — részletesebben ismertetjük. A tanulók konkrét tevékenységét „munkagyakorlatoknak" nevezi a szabályzat. Ennek az a célja, hogy „a tanuló lássa, miképp kell a gazdasági munkákat a legkorszerűbben végezni, hogy a lényegesebb munkákat saját kezével végezni megpróbálja, sőt, hogy azokban némi gyakorlottságot szerezhessen magának; hogy a mások által végzett munkák minőségét képes legyen megbírálni, 37 Házi rendszabályok . . . , 1887. 7. pont. 4. p. 38 A debreczeni M. Kir. Gazdasági Tanintézet. .. , 1889. 11. és 15. pontok, 15. p. 39 Uo. [A debreczeni M. Kir. Gazdasági Tanintézet 1889.] 22. §. 5. p. 40 BÁLÁS Árpád, 1896. 59—71. p.
