Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Tóth Lajos: Adalékok a dualizmuskori középfokú mezőgazdasági szakoktatás pedagógiai tartalmának történetéhez
A parasztság gazdálkodását általában az önellátásra, önállóságra való törekvés jellemezte. Eleimet, jószágot, háziipari terméket (szerszámok, használati tárgyak) állítanak elő. Érthetően a vetésforgót is elsősorban a család érdekeinek rendelik alá. A korszerűség, a racionalitás ritkábban található a parasztgazdaságok akkori szervezetében. „Ha a mértéktelen erőfeszítés, a jobb termés és a szerencsés értékesítési lehetőségek némi tőkefelhalmozást tett lehetővé, azt a parasztság elsősorban földvásárlásra tartogatta, és kivételnek tekinthető, ha az intenzívebb gazdálkodáshoz szükséges beruházásokra fordította" 11 . A továbblépést a termelési ismeretek szervezett terjesztése jelentette. Vagyis „olyan intézetek létét követelni, — írja Török János — mellyben hazánk legszámosabb néposztálya, a földmívelő, az elemi ismereteken túl, hivatása összes ágaiban a státus költségén és rendeléséből tudományosan míveltessék". A jogos igényhez a remény is párosul. „Szeretném ugyan hinni, — folytatja Török —, hogy azon kor sem olly távol van, mellyben nem éppen a jámbor óhajtások közé fog tartozni czélszerű elemi iskolákon kívül országos segély vagy egyesületek által a falusi földmívelők nevelésére létesült intézeteket is az ország minden részeiben; de e kort az általános míveltségnek a mostaninál valamivel magasabb fokon, s a közszellemnek nagyobb kifejtése feltételezi" 12 . A kiegyezéssel s az 1868. évi 38. tc. művelődéspolitikai koncepciójával megnyílik a lehetőség korszakunk mezőgazdasági szakképzése megújító tendenciájának egyengetésére. Sem a nagybirtok, sem a paraszti üzemek nem nélkülözhették ugyanis a korszerűentermelni, gazdálkodni tudó, képzett szakembereket. A sajátos magyar birtok- • és társadalomszerkezet, valamint az ökonómiai igények magyarázzák a korszak mezőgazdasági szakoktatásának differenciálódását. Ugyanakkor fellendülését is, hiszen a már híressé vált felső mezőgazdasági intézet (Magyar-Óvár) mellett erősödtek a középfokú mezőgazdasági tanintézetek, gyarapodott a földművesiskolák száma — elsősorban a parasztgazdaságok megújításának szándékától vezéreltetve. A mezőgazdasági szakoktatás és pedagógiai tartalma differenciáltan követi az ökonómiai igényszint alakulását A gazdasági élet fejlődése szükségszerűen természettudományos műveltség térhódítását sürgette. Az általános műveltség korszerűsítését is a természettudományok alapjainak tanításával kívánták megoldani az előretekintő gondolkodók. Apáthy István reálisan megfogalmazza a dualizmus korának ilyen irányú igényét — az egyoldalú humán-műveltség prioritását hirdetőkkel szemben: „A ma szellemi életének, a mai ember anyagi, értelmi és erkölcsi boldogulásának legfőbb tényezői a természettudományok". Indoklása szerint ugyanis „a gondolkodásra cselekvésre nevelés legjobb eszközei, mert megfigyelésre, a dolgok és jelenségek reális összefüg11 Magyarország története, 1978. 301. p. 12 TÖRÖK János, 1841. 179. p.
