Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Tóth Lajos: Adalékok a dualizmuskori középfokú mezőgazdasági szakoktatás pedagógiai tartalmának történetéhez

géseinek felismerésére nevelnek"

13

. Természetesen idesorolják a mezőgazdasági termesztéssel kapcsolatos ismereteket is. Vitatott kérdés továbbá az általános műveltség és szakműveltség viszonya, értékrendje. A korszak pedagógiai szemléletének egyik meghatározó személyisége: Kármán Mór (aki ugyan a konzervatív humán műveltségtartalom nagyhatású híve) ebben a kérdésben előrelátó nézet terjesztője. Helyteleníti azt a felfogást, „amely az értékbeli különbséget tesz általános és szakműveltség között". Szerinte ez a különbségtétel „logikailag helytelen, s a reális viszonyoknak meg nem felel". Haladó eszmefuttatása ma is helyálló

14

. A kor ökonómiai igényének hatására fogalmazza meg a mezőgazdasági szakoktatás alapvető pedagógiai koncepciójára is jellemzően — a tanulói aktivitás, cselekedtetés, a gyakorlati munka által történő szaknevelés teóriáját: „A tárgy sajátossága megkívánja, hogy a vele való foglalkozás folytonos gyakorlat nélkül ne szűkölködjék. Aki nem forgolódik figyelmes szemmel a szabadban, nem látogat értelmes érdekkel műhelyeket (munkahelyeket, gazdaságokat), nem.végze maga is olykor egy-egy kísérletet (a mi esetünkben termelési gyakorlatot), az... lemond a tapasztalatszerzés leghatásosabb módjáról". Didaktikai útmutatása is fellelhető a mezőgazdasági szakoktatásban: „Mi nem tanítunk, hanem tanultatunk. Mindig arra legyen gondunk, hogy a fiúk maguk dolgozzanak"

15

. E néhány neveléstörténeti, neveléselméleti gondolat is megerősíti a fentebb leírt előrejelzésünket, miszerint a gyakorlati irányban képzett szakemberek, gazdák, t> gazdaságirányítók neveléseszményét fogalmazza meg a korigény. Ettől elválaszthatatlan a természettudományos műveltség térhódítása, a realitásra, személyes tapasztalásra, megfigyelésre nevelés, valamint az általános műveltség gyarapítása, amely kitör az egyoldalú humanisztikus ismeretek közül. A mezőgazdasági szakműveltség tartalma és nevelés eszménye ebbe az irányba bővül. A szakoktatás iránt e korban megnyilvánuló érdeklődés bonyolult szövevényét eredményezi a különféle iskolák, tanfolyamok, magán- és államsegélyes intézmények heterogén hálózatának. Jóformán mindegyiknél eltérő a szerveti felépítés, a tananyag; különböznek a tárgyi és személyi feltételek. 1874-ben — éppen ezért — király rendelkezés egyszerűsíti, átszervezi a magyar mezőgazdasági szakoktatást. Egységes rendszerbe foglalja, fokozatokba sorolja az intézményeket; megjelöli helyüket a szakoktatás rendszerében. A képzés célját és feladatát is megfogalmazza. A rendelkezésnek megfelelően a gazdasági tanintézetek „a növendékek előképzettségére és a nekik nyújtott tanulmányokra való tekintettel" felső-, közép és alsó fokú iskolákra oszlanak. Az alsófokú intézmények a földmívesiskolák, valamint az elemi iskolai végzettséget kívánó kétévfolyamú intézmények. (Tehát nem azonos értékű kategória a közoktatási rendszer elemi népiskoláival, mert ennek elvégzésére épül.) Középfokúnak minősíti a keszthelyi, debreceni, kolozsmonostori és a kassai gazdasági tanintézeteket; míg felsőfokú a magyaróvári Gazdasági Akadémia. 13 KÖTE Sándor, 1975. 125. p. 14 Uo. 188. p. 15 KÁRMÁN Mór, 1896, 119. p.