Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Tóth Lajos: Adalékok a dualizmuskori középfokú mezőgazdasági szakoktatás pedagógiai tartalmának történetéhez
pedegógiai tartalom alkulását, a képzőerejű nevelési folyamat fenntartásárafejlesztésére irányuló törekvéseket. Feldolgozásunk a kor mezőgazdaság-történetének, ökonómiájának érintőleges felvázolása után a szakképzés vázlatos intézménytörténetét s az ettől elválaszthatatlan pedagógiai tartalom, a nevelési eszmény és törekvések, az erkölcsi normák és magatartási követelmények nyomon követhető sajátosságait igyekszik áttekinteni. Az agrárátalakulás meggyorsulása A kiegyezés lényegében politikai konszolidációt teremtett az Osztrák-Magyar Monarchiában. Ugyanakkor hosszú időre stabilizálta az agrárátalakulás kialakuló- megszilárduló keretetit. A tőkés gazdálkodás kialakulásának, üteme meggyorsulásának — a hitelviszonyok fellendülése mellett — nélkülözhetetlen feltétele volt a pénztőke felhalmozása. Ennek egyik eszköze a nagybirtok vagy egy részének bérbeadása. A bérleti díjból származó tőkét ugyanis az önkezelésben művelt birtoktest modernizálására használták fel. Érdemes volt, hiszen értékesítési lehetőségek növekedtek, a felvevő hazai és európai piac bővült. A vasúti szállítás kiterebélyesedésével pedig a szabadkereskedelem korlátlan lehetőségeket kínált a termelőknek. Mivel azonban a magyar mezőgazdaságot a gabonatermesztés hegemóniája jellemezte, az 1870-es évek végén kibontakozó agrár- és gabonaválság is a gazdaságok korszerű termelését, a termesztet növények fajtáinak szélesítését s általában az egész mezőgazdasági árutermelés korszerűsítését sürgette. Ezzel szoros összefüggésben megbízható, jó szakemberek képzése vált szükségessé. Az agrárválság leküzdésére irányuló törekvés ugyanis gyors technikai fejlődést igényelt. Az önköltség csökkentésére már nem volt elegendő a mezőgazdasági munkásság bérének leszorítása. Ezért az extenzíven termelt gabona mellett nagyobb teret hódít a kapás növényi kultúra s általában korszerű belterjes mezőgazdasági termelési struktúra. A korszerűbb eszközök és a gépesítés terjedésével az 1870-, 1880-, 1890-es években fokozatosan átalakul a magyarországi agrártechnika. Az ipar célszerű termelési eszközök, gépek gyártásával segíti a termelőerők fejlődését. Következésképpen átalakulnak a tradicionális (feudális hagyományokra, állati igaerőre alapozott) művelési módok. A talajjavítás, a talajerő utánpótlás, a növénynemesítés, fajtajavítás és fajtaváltás, a terjedő gépi talajművelés (gőzgép, traktor) révén sikerül visszaszorítani a természeti viszonyok kizárólagos uralmát 10 . A 19. sz. utolsó évtizedeiben elterjed a gépi vetés és csépelés is. A szántóterület globális aránya tekintélyes mértékben növekedett. 1867 és 1890 között újabb 3,6 millió kat. holdat vonnak művelésbe, elsősorban az ugarterület rovására. Ez a tény önmagában is a mezőgazdaság fejlődésének egyik fokmérője. 10 Vö. A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848—1914. I.—II. Bp. 1965. Szerk. SZABÓ /.—BEREND T. /.—RÁNKI GY.: Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlődése a XIX—XX században. Bp. 1969. — SZUHAY M.: A tőkés gazdaság története Magyarországon, 1848—1944. Bp. 1973. — GUNST P.—LÖKÖS L.: A mezőgazdaság története, Bp. 1982.
