Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Fehér György: A Hohenheimi Mezőgazdasági Akadémia magyar hallgatói, 1818—1893. (Sorsok, életpályák)

földbirtokot vásároltak, — és ismét csak a kuriózum kedvéért említjük — egy közülük zenetanárként (!) kereste kenyerét. Végezetül feltehetjük a kérdést; milyen szerepet játszott a hohenheimi intézet a magyar mezőgazdasági kultúra és a gazdasági oktatás történetében? Mindeneke­lőtt azon véleményünknek kívánunk hangot adni, hogy Hohenheim hatása Ma­gyarországon nemcsak az ott megfordult 208 fiatalemberen keresztül érvényesült. Jelentősége ennél jóval nagyobb. Hohenheim fogalom volt, egy gazdaságilag fejlet­tebb állam mezőgazdaságának és gazdasági oktatásának megtestesítője. A hazai szakemberek kivétel nélkül jónak, és alapjában véve követésreméltónak ítélték a hohenheimi gyakorlatot. „Egész Európában nincsen oly gazdasági főiskola, amely a gyakorlati segédeszközökkel és az ehhez szükséges területekkel oly mérvben volna felruházva, mint a hohenheimi akadémia" 113 — állapította meg Linhart György, akit a század utolsó évtizedében a német agrároktatás tanulmányozása céljából küldtek Württembergbe. A magyar intézetekben a gyakorlati oktatásra nagyobb súlyt helyeztek ugyan, mint ezt Németországban tapasztalhattuk. 114 Ám még egyszer is hangsúlyozzuk, hogy a magyar agrár-felsőoktatás lényegében min­den tekintetben — szervezeti, didaktikai stb. — követte, vagy követni próbálta a német gyakorlatot, és ennek egyik megtestesítőjét éppen a hohenheimi akadémiában vélték felfedezni. Szakembereink szemében Hohenheim etalon volt, a korszerű mező­gazdasági oktatás mintapéldánya! Az egykori diákok közül Magyarországra vissza­térve néhányan tanári állást is betöltöttek (Balogh Péter, Gamauf Vilmos, dr. Reichenhaller Kálmán), vagy az államapparátusban az oktatás megszervezése, ellenőrzése, irányítása tartozott feladataik közé (Hideghéthy Antal, Péterffy Jó­zsef). Az intézet jó hírnevét bizonyítja, hogy a 40-es években a Magyar Gazdasági Egyesület — a későbbiekben meg nem valósult gazdaképző intézet tanáraiul kiszemelt — Kapitány Sándort, Bartók Jánost, Morócz Istvánt továbbképzés céljából Hohenheimbe küldte. Az intézetből kikerült hallgatók közül többen az államapparátusban a mezőgazdasággal valamilyen formában összefüggő feladatok megoldására lettek kiszemelve és ennek a feladatnak általában magas színvonalon eleget is tettek, közülük is szeretnénk utalni Hideghéthy Antal, Péterffy József, Gamauf Vilmos, Morócz István, Balogh Péter, dr. Reichenhaller Kálmán munkás­ságára. Nem egy közülük publikációs — népszerű tudományos-elméleti és gyakor­lati — tevékenységet kifejtve, dolgozott a honi mezőgazdaság és általában a gazdasági élet színvonalának emeléséért. Nem ilyen egyszerű a helyzetünk, amikor azt vizsgáljuk, hogy Hohenheimben járt hallgatók — mint jövendőbeli nagybirtokosok, más birtokok gazdasági irányí­tói és bérlői — milyen hatással voltak a hazai gazdálkodás általános színvonalára. Találunk korszerűen, a fejlettebb országok színvonalán kezelt birtokokat és ezek tulajdonosai többek között a Hohenheimben látottak és tanultak alapján döntöt­tek úgy, hogy környezetüktől eltérően kezelik gazdaságukat. Ilyen birtokos volt 113 LINHART Gy. 1900. 15. o. 114 Heinrich Pabst más gyakorlatot vezetett be Magyaróváron, ami a tanári testületben feszültséget eredményezett, vö: VÖRÖS A. 1968. 53—54. o.

Next

/
Thumbnails
Contents