Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Fehér György: A Hohenheimi Mezőgazdasági Akadémia magyar hallgatói, 1818—1893. (Sorsok, életpályák)

az említetteken kívül Harkányi János,

115 Beniczky Ádám,

116 Balási József.

117 Meg kell említenünk a nagy kiterjedésű uradalmak élén álló, a termelést irányítók közül Appel Gusztáv és Gálffi Sándor nevét, vagy a nagybérlők közül a nyugateurópai színvonalon gazdálkodó Bischitz és Leidenfrost família tagjait. Be kell azonban vallanunk, hogy a Hohenheimben megfordult hallgatóknak a gazdálkodás, a gyakorlat területén folytatott tevékenységük feltárása és értékelése még hosszas kutatást igényel. E munka elvégzésére feltétlenül szükség lenne, hiszen ezáltal kiegészíthetnénk a német agrártudomány és gyakorlat — ezen belül a Hohenheimi Akadémia — magyarországi hatásáról, befolyásáról szerzett ismereteinket. A kortársak mindenesetre nagyra értékelték a württembergi iskola hazai hatását, ezt bizonyítja az OMGE vezetőjének 1907-ben tett megállapítása is: „Hohenheimnek mi magyarok is sokat köszönhetünk, mert 1818 óta ott megfordult és végzett 243 magyar gazda közt nagyon sok főurat, nagybirtokost és olyan egyéneket látunk, ki nagyobb uradalom élére kerülve, biztosították tudásukkal a vezetésük alatt álló uradalom felvirágoztatását."

118 A magyar mezőgazdaság termelési kultúrájának emeléséhez kétségtelenül hozzájárult Hohenheim, de még nagyobb szükség lett volna magyar földön létesített földmívesiskolák nagy számára, ahol az alacsonyabb származású és kevésbé tehetős közép-, és főleg kisbirtokosok sajátíthatták volna el a korszerűbb gazdasági ismereteket. Sajnos a korszakban rosszul „építkeztek". Az államapparátus irányítói általában jól látták, hogy a hazai gazdasági fejlődés színvonalának emelése elképzelhetetlen korszerű szakoktatás nélkül, de ennek az építménynek csupán a csúcsa készült el, az alap — a földmívesiskolák országos hálózata — azonban nem. Ezek a hibák — a korszakban kétségtelenül tapasztalt általános fejlődés ellenére — az agrártermelés színvonalának alakulásában váltak mérhetővé. Mindent egybevetve megállapíthatjuk, hogy a hohenheimi gazdasági akadémia még nagyobb befolyást gyakorolhatott volna a hazai gazdasági életre, ha a magyar mezőgazdaság fejlettsége közelebb áll a némethez. Nyilvánvaló, hogy így a német tapasztalatokat sikeresebben lehetett volna magyar földön alkalmazni. Hohenheim a magyar mezőgazdaság számára szakmai „elitet" képző intézet maradt és az ilyen szakemberekre a magyar mezőgazdaságnak csak korlátozott számban volt szüksége. Az eddigi kutatások alapján úgy ítélhetjük meg, Hohenheim hatása elsősorban az elméletben és a mezőgazdasági oktatásban volt jelentős. Az alacsonyabb színvonalú és tőkében szegényebb mezőgazdaságunk a gyakorlati élet területén mér kevesebbet vett át és valósított meg az akadémián oktatott ismeretekből. 115 MAGYARORSZÁG földbirtokosai. 1893. 483—484. o.; PEST-Pilis-Solt-Kiskun, II.k. 61—67. o. 116 PEST- Pilis-Solt-Kiskun, Il.k. 61, 67, 87. o. 117 SZATMÁR, 1908. 315. o. 118 Magyar gazdák... Szerk.: BUDAY B. é.n. 43—44. o.