Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Fehér György: A Hohenheimi Mezőgazdasági Akadémia magyar hallgatói, 1818—1893. (Sorsok, életpályák)

III. korszak 1869 és 1893 között eltelt időszak 122 növendéke között ismét több kiemelkedő, országos jelentőségű személyt találunk. Első helyre Gamauf Vilmos (1843—1892) neve kívánkozik. 1863/64-ben még Magyaróváron

89 ismerkedett a gazdászattal, az 1868/69-es év téli szemeszterén már Hohenheimben találjuk.

90 Tanulmányai befejezése után közel 3 évig Csáktornyán volt gazdatiszt, majd 1871-től életét összekapcsolta Erdéllyel, Erdély gazdasági fejlesztéséért folytatott munka kiemelkedő alakja lett. Gamauf Vilmost 1871-ben megválasztották az Erdélyi Gazdasági Egyesület titkárának, ezután munkássága két párhuzamos szálon futott tovább, ezek közül az egyik az oktatás volt. A források tanúsága szerint már csáktornyai szolgálata idején — 1869-től — rendkívüli tanár minőségében néhány esetben állattenyésztést adott elő a kolozsmonostori gazdasági tanintézetben.

91 „Elmélet és gyakorlat korunk állattenyésztésében" című itt tartott előadásából megállapítható, hogy az egyedfejlődés darwini tételét vallotta. Ami az állattenyésztés gyakorlati oldalát illeti, itt a hazai állattenyésztés keresztezésekkel történő fejlesztésének volt a híve. A sertéstenyésztéssel kapcsolatban igen korán felhívta a figyelmet a yorkshirei fajták hazai meghonosításának előnyeire. Ugyanakkor támadta az állami ménesek intézményét, véleménye szerint abból az összegből, amelybe pl. Mezőhegyes kerül, bárhonnan lehetne tenyészállatokat hozatni.

92 Oktatómunkájának másik területe a meteorológia volt, hosszú éveken keresztül a meteorológia gazdasági jelentőségéről tartott előadásokat. Kolozsmonostoron, 1871-től 1879-ig rendkívüli tanár volt.

93 Munkásságának másik terrénuma a gyakorlattal volt szorosabb összefüggésben. A szőlőtermesztéssel kapcsolatban tág ismeretekkel rendelkezett, hiszen az 1872. évi bécsi és az 1878. évi párizsi világkiállításon a borászati ágazat szakfelügyelőjeként vett részt. írásaiban a magyar borok külföldi fogadtatásáról, az erdélyi szőlőtermesztésről, valamint külföldi országok szőlő-, bor- és szesztermelésének helyzetéről adott ismertetést, és ez utóbbi fejlesztését nálunk is fontosnak tartotta.

94 (Elképzelései az egymást követő vonatkozó ipar-törvényekben valósultak meg, a szeszipar pl. ezáltal igen sok kedvezményt kapott.) A század utolsó évtizedeinek központi problémáját jelentette a filoxéra elterjedése. Felvilágosító munkájában bemutatta a különböző védekezési eljárásokat, de a szőlőt támadó kór ellen ő sem tudott biztos receptet adni.

95 írásaiban foglalkozott még a piacra kerülő élelmiszerek minőségének garanciájával közelebbről, a piacra kerülő tej kötelező vizsgálatának bevezetésével.

96 Fon89 VERZEICHNIS . . . 1865. 20—21. o. 90 SZINNYEI J. III. k. 993. hasáb; Révai Nagy Lexikona, VIII. k. 337. o. 91 A kolozs-monostori Szerk.: KODOLANYI A. 1872. 18. o. 92 A kolozs-monostori... Szerk.: KODOLANYI A. 1872. Gamauf Vilmos előadása 49—76. o. 93 BÁLÁS Á. 1897. 222. o.; A kolozs-monostori.... Szerk.: KODOLANYI A. 1872. 40. o.; Kolozs-monostori.... Szerk.: VÖRÖS S. 1880. 77. o. 94 E területen kifejtett publikációs tevékenységéről GAMAUF V. 1879. 95 GAMAUF V. 1880. 96 GAMAUF V. 1883.