Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Fehér György: A Hohenheimi Mezőgazdasági Akadémia magyar hallgatói, 1818—1893. (Sorsok, életpályák)

tosnak tartotta a hazai gyümölcstermesztés és gyümülcshasznosítás, azaz a feldolgozó ipar fejlesztését, illetve megteremtését. Ennek népszerűsítése céljából 1885ben németből lefordított és kiadott egy könyvet „A gyümölcsértékesítés és gyümölcstermelés emelése" címmel. Művében nagyon részletes leírásokkal és rajzokkal, gyakorlati tanácsokkal látta el az olvasókat. Gamauf tevékenységét értékelve megállapíthatjuk, hogy — Hideghéthy és Péterffy mellett — ő a Hohenheimben tanuló diákok közül a legkiemelkedőbb egyéniség. Tehetsége és munkássága elismeréseként a Ferenc József-rend lovagkeresztjének és a koronázás arany érdemkeresztjének birtokosa lett, több gazdasági egyesület, így a bécsi és stíriai is tagjai közé választotta.

97 Mindenképpen meg kell említenünk egy Hohenhaimmel közvetlenül is összekapcsolható eseményt. Az itt tanuló diákok 1867-ben megalapították a „Hohenheimi Magyar Egyelet"-et. Az Egylet tagjai azután 1872-re lefordították az intézet tanárának, Emil WolfTnak — aki az agrokémia és azon belül a műtrágyázással kapcsolatos eredményeivel szerzett nemzetközi hírnevet — „Praktische Düngerlehre" című munkáját.

98 Ebben közreműködött Paradeyser Lajos, aki később Arad megye főszolgabírója lett,

99 és lelkes híve volt a hazai selyemtermesztés fellendítésének,

100 továbbá Rupprecht Tasziló, aki később Vas megyében közel 2000 kh-on folytatott intenzív gazdálkodást.

101 Rajtuk kívül még Koppely Géza és Kaprinay István is közreműködött a fordításban, és természetesen Gamauf Vilmos, aki szerkesztette és Magyarországon megjelentette a könyvet. Dr. Reichenhaller Kálmán munkássága az intézet erdészeti karán tanul 5 magyar állampolgár közül — Irinyi Jánosé mellett — a legfigyelemre méltóbb. Württembergi tanulmányait az 1876/77-es nyári szemeszteren kezdte, de ezt megelőzően, 1969/70-ben Keszthelyen, 1870/7l-ben Magyaróváron hallgatott mezőgazdaságtant és kapott diplomát.

102 Később a Selmecbányái erdészeti akadémiára került, ahol szintén oklevelet szerzett, majd 1872—74 között itt volt asszisztens. Kiemelkedő képességeinek elismeréséül 1874-ben ösztöndíjjal külföldre küldték. Hároméves tanulmányútja során a hohenheimi intézeten kívül még megfordult Heidelbergben — itt Bunsen asszisztense — és Münchenben. A mező- és erdőgazdaság gyakorlati oldala nem vonzotta, annál inkább a kémia. Heidelbergben doktori diplomát szerzett vegytanból, és ezt Budapesten is megvédte. Közvetlenül hazatérése után, 1877-ben — 25 éves korában — az aradi, később — 1880-ban — a budapesti állami főreáliskola kémia tanára lett. 1884-ben az egész országra kiterjedő államrendőrségi kémiai vizsgálatok vezetésével bízták meg. Publikációs tevékenységet is a kémia területén folytatott.

103 Az átlagosnál eltérő pályát futott be gróf Zelenski Róbert. Az ország arisztokratái közé számító gróf a politikai- és gazdaságpolitikai élet irányítóinak egyike volt, 97 SZINNYEI J. III. k. 993. hasáb; Kolozs-monostori Szerk.: VÖRÖS S. 1880. 77. o. 98 GAMAUF V. 1872. 99 SZINNYEI J. X. k. 392. hasáb 100 PARADEYSER L. 1871. 101 VAS. 1898. 426—427. o. 102 A keszthelyi. . . Szerk.: DEININGER I. 1885. 195. o.; MAGYAR-ÓVÁR. .. 1871. 16. o. 103 SZINNYEI J. Xl.k. 669 700. hasáb