Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Fehér György: A Hohenheimi Mezőgazdasági Akadémia magyar hallgatói, 1818—1893. (Sorsok, életpályák)

Hozzá közelálló tevékenységet folytatott a kolozsvári születésű Gálifi Sándor is. Először gróf Teleki Domokos magántitkára, majd hohenheimi tanulmányai befejezése után 1865-ben (31 évesen) gróf Teleki szolgálatában az „összes jószágok" tejhatalmú igazgatója lett. Társadalmi rangjánál fogva az Erdélyi Gazdasági Egyletbe is belépett, ahol nagy aktivitásával tűnt ki. A korabeli gazdasági és politikai lapok is közölték írásait (Erdélyi Gazda, Korunk Tárczája, Divatcsarnok stb.),

71 ezekből a cikkekből még a hohenheimi tanintézettel kapcsolatos ismereteinket is kiegészíthetjük. Megtudhatjuk többek között, hogy „Minden nemzetbelinek főlapját meghozatja az intézet, s ilyen formán jár ide a Pesti Napló és a Gazdasági Lapok is az itt levő magyarok számára."

72 A fiatalon elhunyt Markusovszky Gusztáv (1827—1866) szintén a „termelésben" hasznosította felkészültségét. Hohenheimi tanulmányai előtt, 1851/52-ben óvári hallgató volt.

73 Rövid élete folyamán olyan nagy kiterjedésű birtokok gazdasági munkálataira felügyelt, mint a Zichy grófoké Ó-Szőnyben, vagy Lichtenstein hercegé Ácson. Német földön szerzett tapasztalatairól 1856—57-ben a Gazdasági Lapokban írt, részletesen bemutatta a Schleswig—holsteini hercegség mezőgazdaságát,

74 értekezett a „Ceres" porosz hiteltársulat tevékenységéről, amit mintául ajánlott a felállítandó hazai intézetek számára is.

75 1863 és 1864, két egymást követő szemeszterének hallgatói között találjuk a két Bischitz unokatestvért. Nem is annyira munkásságuk, sokkal inkább típust alkotó szerepük miatt teszünk róluk említést. A család Cseh-Morvaországból az 1750-es évek táján vándorolt be Magyarországra és a feljegyzések szerint Sárbogárdon telepedett le. A család vagy legalábbis egyik ága hamarosan földbérléssel, majd gabona — és az akkor virágzó — gyapjúkereskedelemmel kezdett foglalkozni. A família másik ága Dunaföldváron talált otthonra, ahol gabona- és gyapjúraktáraik is voltak.

76 A családnak ebből az ágából származott a kitűnő gazda hírében álló Bischitz Zsigmond, aki 1894-ben bekövetkezett haláláig a maisai bérgazdaságot irányította.

77 Miként ezt gazdaságtörténeti szakirodalmunk megállapította, a bérleti rendszer nyugat-európai méretű elterjedése a korszak magyar mezőgazdaságát nem jellemezte.

78 Európa nyugati részében gyakran találkoztunk ilyen családokkal, akik több nemzedéken át nagybérleteket tartottak fenn és gyermekeik nagy, számban tanultak Európa előkelő gazdasági intézeteiben, így Hohenheimben is. Ők a diákság egy meghatározó társadalmi típusát alkották. A diákok nagyobb része birtokos családok gyermeke volt, akik éppen gazdasági iskolázottságuk következtében birtokaikon később korszerű gazdálkodást tudtak 71 SZINNYEI J. III. k. 959—960. hasáb 72 GÁLFFI S. 1865. 73 VERZEICHNIS ... 1865. 46—47. o. 74 MARKUSOVSZKY G. 1856. 75 MARKUSOVSZKY G. 1857. 76 VINCZE L. 1982. 150. o. 77 VINCZE L. 1983. 250. és 259. o. 78 Erre vonatkozóan lásd többek között: LEOPOLD G. 1911. 538—539. o.; MAGYARORSZÁG története. 1972. IV. k. 56. o.; MAGYARORSZÁG története. 1979. 6/2. k. 1071. o.