Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Fehér György: A Hohenheimi Mezőgazdasági Akadémia magyar hallgatói, 1818—1893. (Sorsok, életpályák)

Vattay „a' munkácsi uradalomban ispáni hivatalát önként odahagyván, gazdasági ismereteit gyarapítandó, jelenleg saját költségén tartózkodik a' hohenheimi intézetben."

63 Tapasztalatairól gazdasági lapokban számolt be, és franciából lefordított egy szakkönyvet, amit saját megfigyeléseiből leszűrt következtetésekkel egészített ki.

64 A magyar vegyészet kiemelkedő alakja, a foszforos gyufa feltalálója Irinyi János (1817—1895) is a hohenheimi intézet erdészeti karán tanult 1846—47-ben. Ő már bizonyos ismeretek birtokában érkezett Württembergbe, hiszen előtte a bécsi műegyetemen kémiát tanult. Apja korának egyik igen tekintélyes szakembere volt, aki uradalmát mintagazdasággá fejlesztette ki,

65 így a fiú gazdálkodás iránti érdeklődése is érthetőbb számunkra. Az első korszak hohenheimi diákjai közül megemlíthetjük még Karafiat Gusztáv nevét, őt 1838/39-ben még Magyaróváron,

66 1841—42-ben azonban már Hohenheimben találjuk. Tanulmányai befejezése után 1855—1857 között a Pesten megjelenő „Landwirtschaftliche Mittheilungen" című lapnak lett szerkesztője és kiadója. A lapban az osztrák birodalom minden részéből származó neves szakemberek publikáltak. A jól szerkesztett, gazdagon illusztrált szaklap betekintést adott a fejlett országok mezőgazdaságába. Nem lett tömeglap, mert nem magyar nyelven íródott, s nem az átlag magyar földművelőt érdeklő problémákkal foglalkozott. Tudósításait az uradalmak és a nagybérlők hasznosíthatták, hiszen pl. a gépesítés, a tápanyagutánpótlás — ezen belül a műtrágyázás — problémái ekkor még csak igen keveseket érdekelt Magyarországon. II. korszak Vizsgálódásunkban második — 1849—1867 — korszaknak tekintett 18 éve alatt megduplázódott, 60-ra emelkedett a Hohenheimben tanuló diákok száma. Mégis — az előző időszakhoz képest — csökkent a kiemelkedő életpályát befutott hallgatók száma. Bemutatásukat most is egy régi gazdatiszti família leszármazottjával, Wittmann-Denglázi Gyulával kezdjük. Nagyapja, Wittmann Antal még mint a magyaróvári uradalom igazgatója,

67 munkája elismeréseként nemesi címet és denglázi előnevet kapott. Wittmann Gyula 1836-ban született, 1855/56-ban az óvári tanintézet növendéke volt és 1857-ben került Hohenheimbe.

68 E korszakban rajta kívül még 8 óvári mezőgazdász jutott el a württembergi iskolába.

69 Wittmann tanulmányai során szerzett ismereteket nem sokáig hasznosíthatta a gyakorlatban, mert 1864-ben Károly főherceg gazdaságának intézőjeként fiatalon érte utói a halál.

70 63 MG 1846. máj. 14. A württembergi országos ménesek rövid megismertetése. 64 VATTAY J. 1847. 65 FABRICIUS E. 1931. 34. o. 66 VERZEICHNIS .... 1865. 32—33. o. 67 MAGYAR GAZDASÁGI .... 1958. II. k. 342. o. 68 VERZEICHNIS .... 1865. 82—83. o. 69 Lásd erre vonatkozóan VERZEICHNIS . . . 1865. 70 Uo. 82—83. o.