Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Fehér György: A Hohenheimi Mezőgazdasági Akadémia magyar hallgatói, 1818—1893. (Sorsok, életpályák)

juk, hogy háromnegyed évszázad alatt 26 erdélyi, 10 horvát-szlavonországi illetőségű tanult Hohenheimben. Legnagyobb számban a Duna-Tisza közé eső területekről indultak útnak, igaz, ezek közül 39-en pesti, budai, illetve budapesti illetőségűnek vallotta magát. Egyébként a gazdaságilag legfejlettebb területnek számító — a Duna jobb partján fekvő — megyékből került ki a legtöbb hallgató, számszerint 33. Ismeretlen előttünk, vajon hány szemesztert végeztek a magyar diákok Hohenheimben. A forrásokból csak az derül ki, hogy egy-egy növendék melyik év téli (október 15—március 15.), illetve nyári (április 15—augusztus 15.) szemeszterén iratkozott be, de hogy hány szemesztert végzett, nem tudjuk. Abban a kérdésben, hogy mennyi időt tölthettek a magyar diákok Hohenheimben, csak találgatásokra vagyunk utalva. Némi támpontul szolgálhat a Magyar Gazdának 1846-ban megjelent Hohenheimmel foglalkozó cikke: „Minthogy minden gazdasági főtudomány, valamint a' segédtudományok nagyobb része két félévben taníttatik, a' tanuló a' tanfolyamot egy évben is elvégezheti, ha csak azt mondani akarja, hogy a' hohenheimi intézetet végezte. Azonban, ha a' tanuló kiterjedtebb előismeretekkel nem bír, (miket például Magyarországból az épen iskolából kikerülő ifjú ritkán vihet magával), tanácsos, hogy 1 1/2, vagy még czélszerűbb 2 évet töltsön az intézetben. . ."

12 Lehetséges tehát, hogy a hallgatók többsége a Magyar Gazda által is célszerűnek tartott időt töltötte az intézetben. A magyar diákok egy része azonban már bizonyos gazdasági ismeret, gyakorlat birtokában kezdte meg tanulmányát, ők esetleg rövidebb idő alatt be is fejezték azt. A nemesi, de méginkább a főnemesi származású diákok is megtehették ugyanezt, különösen azok, akiknek nem volt létszükséglet az ismeretek elmélyült megszerzése. Nekik elég volt, ha tanulmányaik folyamán egyfajta gazdasági, közgazdasági, gazdálkodó szemléletet elsajátítottak, hiszen a közvetlen termelési, irányító munkákban csak kevesen kapcsolódtak be. A külhoni iskoláztatás talán „státuszszimbólum" is volt, az utazás, a világ-látás hasznosabb, de korántsem mindig megerőltető formája. Lehetséges azonban, hogy azért is csak egy-két szemesztert hallgattak itt a magyar növendékek, mert sokan közülük itthon, vagy más külföldi intézetben már folytattak hasonló irányú tanulmányokat. Vörös Antal az óvári tanintézetről írott munkájában megemlíti, hogy Pabst igazgatósága idején a diákok közül többen Hohenheimben is tanultak.

13 Bálás Árpád, a korszak agrároktatásának kiemelkedő alakja ezirányú tapasztalatait így foglalta össze: „A magyaróvári gazdasági akadémiában ugyanis most már egymásutáni hat év óta évenként iratkoznak be fiatal emberek, kik szaktanulmányaikat a hallei egyetemhez kapcsolt gazdasági főiskolán, a hohenheimi, a Poppelsdorf! stb. gazdasági akadémián kezdték meg, onnét visszatérve, idejönnek azokat folytatni és befejezni.. ,"

14 Hiányos és kiegészítésre szoruló adataink szerint 21 mezőgazdász hohenheimi tanulmányai 12 MG 1846. febr. 19. 13 VÖRÖS A. 1968. 51-52. o. 14 BÁLÁS Á. 1890. 13, o.