Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Fehér György: A Hohenheimi Mezőgazdasági Akadémia magyar hallgatói, 1818—1893. (Sorsok, életpályák)
érdeklődött, ezek mértéke — mint talán várható is volt — felülmúlta a hazai intézetekét. Nyilvánvaló, hogy csak a vagyonosabb családok gyermekei, vagy e családok által segélyezett diákok juthattak el Hohenheimbe. Eleve elestek a lehetőségtől azoknak a szegényebb sorsú családoknak a gyermekei, akik még mintegy felényi óvári taníttatás költségét sem voltak képesek megfizetni. 7 Évi 700-900 frt-ért teljes ellátásban (tandíj, étkezés, szállás stb.) részesült a hallgató, a megélhetési költségek nagysága a 80-as évek végén sem emelkedett számottevően. 8 Az intézet fennállásának 50. évfordulóján megjelent kiadványból megtudjuk, hogy az előadásokat igen szép számban látogatták külföldi diákok és közöttük voltak Magyarországról útnak indulók is. 9 Hohenheimben 1818 és 1893 között 208 magyar állampolgár fordult meg (nevüket lásd a mellékletben). 10 Közülük 83-ról semmiféle információval nem rendelkezünk, de egyébként is csak azok pályafutását kísértük figyelemmel, akik a későbbiekben jelentős elméleti vagy gyakorlati munkássággal dicsekedhettek. Tesszük mindezt azért is, mert néhányukról — tegyük hozzá: méltatlanul — már szinte halálukkal egyidőben megfeledkeztek. Előbb a hallgatók származására vonatkozó statisztikai adatokat tekintjük át. A diákok közül 105 polgári és 99 nemesi (ebből 15 főnemesi) származású volt. A 15 főrangú között olyan híres famíliák képviselőit is megtaláljuk, mint a Bethlen család két, a Teleki család négy tagját. Magyarországról származó hallgatók között nagy számban találtunk olyan családok hozzátartozóit, akiknek nemessége egészen új keletű, a cím nem egy esetben az ország tőkés fejlődésével kapcsolatos érdem jutalma. Sokan közülük az ipari-, kereskedelmi leggyakrabban terménynagykereskedők —, bankéletben alapozták meg vagyonukat, szereztek városi házingatlanokat és földbirtokokat. E társadalmi csoportból származók részletesebb vizsgálata az elkövetkező időszak egyik feladata lesz. Most csupán néhány nevet ragadunk ki, pl. egy Magyarországon letelepedő görög kereskedő család leszármazottja volt Várnyi Sándor. A zsidó származású, nagykereskedelemből vagyont gyűjtő és földbirtokot vásárló Koppely család három tagja is megfordult Hohenheimben. Wahrmann József valószínűleg Wahrmann Mórnak, a kiegyezési korszak neves zsidó bankárának és gazdaságpolitikusának hozzátartozója. Brachfeld József is pesti illetőségű zsidó kereskedő család sarja. Ugyancsak zsidó famíliából való Tafler Béla is, akinek családja kiterjedt földbirtokkal és Budapest legnagyobb házingatlanával rendelkezett. 11 Ha a diákok lakóhely szerinti megoszlását kísérjük figyelemmel, megállapíthat7 VÖRÖS A. 1968. 135. c; MG 1846. febr. 19.; A keszthelyi tanintézetben ugyanilyen időtartamra az ellátás 250—300 frt-ba került. A keszthelyi Szerk.: DEININGER I. 1885. 123—125. o.; A hohenheimi intézet hallgatóinak költségeiről a 60-as évekre vonatkozóan lásd GÁLFFI S. 1865. 8 LINHART GY. 1900. 54. o. 9 1868-ig, 50 év alatt 3562 hallgató látogatta a tanórákat. Ebből 607 külföldi állampolgár volt, közülük 208 diák Oroszországból, 128 Svájcból, 92 Magyarországról (beleértve Erdélyt is) érkezett. FESTSCHRIFT HOHENHEIM. 1868. 95—96. o. 10 A diákok névsorát közli: DIE ANGEHÖRIGEN ... HOHENHEIM. 1893. 11 Több egykori hohenheimi diák származásáról, vagyoni helyzetéről kapunk képet Vörös Károlynak Budapest adófizetőiről írott munkájából. (Lásd VÖRÖS K. 1979.)
