Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Fehér György: A Hohenheimi Mezőgazdasági Akadémia magyar hallgatói, 1818—1893. (Sorsok, életpályák)
A hohenheimi mezőgazdasági akadémia magyar hallgatói, 1818—1893 (sorsok, életpályák) FEHÉR GYÖRGY Magyarország geopolitikai helyzete következtében évszázadokon át rendkívül sok szállal kötődött a német nyelvterület államaihoz, és az élet minden területéről kapott innen inspirációt, ez nem volt másként a mezőgazdasági oktatás területén sem. Felvetődhet a kérdés: miért volt szükség a külföldi iskolákra, és miért Hohenheim volt a mezőgazdászatot tanulók egyik legfontosabb állomása? A magyar gazdasági életre — és ezen belül a mezőgazdaságra — ösztönzően hatott a napóleoni-háborúk konjunktúrája, a reformkorszak gazdasági fellendülése, majd az 1848/49-es forradalom és szabadságharc következményeként a feudális kötöttségek megszűnése, végül pedig a kiegyezés után kibontakozó kapitalista irányú fejlődés okozta változások állították új feladatok elé és kényszerítették a nyugat-európai országokkal szemben fennálló lemaradás távolságának csökkentésére. Az évszázadokon át szinte változatlan tapasztalati ismeretanyagon nyugvó földművelés és állattenyésztés színvonala már nem elégítette ki az igényeket, ezért elodázhatatlanná vált új termelési módszerek, gépek és új üzemi formák meghonosítása, elterjesztése. Az ország azonban az ismeretek átadására leginkább hivatott gazdasági szakoktatási intézmények számát illetően nem dicsekedhetett. A korszak legnagyobb intézménye 1818—1848 között Magyaróváron magánintézetként működött. Ennél idősebb volt a 18. század utolsó éveiben ugyancsak magánalapítással életrehívott keszthelyi Georgokon. Az 1848-as forradalomig ez a két intézmény látta el a hazai mezőgazdasági szakemberképzés feladatát. 1850-től azonban csak Óváron folyt ilyen jellegű oktatás; 1869-ig német, 1869—1883 között német és magyar, majd ezt követően 1884-től már kizárólag magyar nyelven történt az ismeretek átadása. A 60-as években egyre sürgetőbbé vált a szakemberképzés helyzetének megoldása, ezért 1865-ben Keszthelyen, 1868-ban Debrecenben, 1869-ben Kolozsmonostoron, 1874-ben pedig Kassán hozták létre a középfokú gazdasági tanintézetet, ugyanekkor az óvári intézet akadémiai rangra emelkedett. Az alsóbb szintű képzés földmű-