Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Oroszi Sándor: Alföldfásítási tervek, erdősítések és erdőtelepítések a Nagykunságban a két világháború között
Kisújszállás alföldfásítási tervének van egy jellegzetes vonása. A város határában végzett erdőtelepítés eltörpül amellett az erdősítés mellett, amelyet a Kisújszállástól kb. 60—70 km-re levő Kecskés-pusztán (Tiszacsege határában) végzett a Redemptus Közbirtokosság. Bár a fenti birtok nem esik a Nagykunság fásításának körébe, de néhány sorban érdemes megemlékezni az ottani munkákról, hiszen a nagykunságiak elhatározásából fásítottak ott. (Kecskés-puszta még a múlt században került a kisújszállásiak birtokába.) A tiszai ártéren 65 ha-on telepítették az Ördögfoki-erdőt, amelynek fafaja amerikai kőris. A Holt-Tisza medrében, az ún. Tiszaalja-erdőt (magas- és amerikai kőris, kocsányos tölgy és korai nyár) telepítette a Kisújszállási Redemptus Közbirtokosság. A legnagyobb a Keményháti-erdő volt, amelyek területe mintegy 100 ha, kocsányos tölgy és amerikai kőris 25 fafajokkal. Tiszacsege határában a kisújszállásiak 8 kh-on (4,6 ha) csemetekertet is létesítettek, ahol az erdősítésekhez szükséges csemetét termelték meg. 26 Kunhegyes alföldfásítási tervével 27 kapcsolatosan csak azt kívánjuk kiemelni, hogy a 25 889,7 kh (14 899,5 ha) határnak 2,8%-át jelölték ki fásításra, erdősítésre. Az összeírásnál talált fasorok, erdők közül a tervhez képest legtöbbet a Kunhegyesi Legeltetési Társulat telepített. Olyannyira, hogy 1936-ban, a felvétel évében ennek a jogi személynek már nem volt kötelező telepítése. Ez egyedülállónak mondható nagykunsági viszonylatban. (Főleg a „Szigetvárosalja" határrészen voltak a Társulatnak fasorai.) Az alföldfásítási összeírás és kijelölési tervek áttekintése után lássuk azok megvalósulását. (Bár a terveknél már itt-ott utaltunk erre is.) Az alföldfásítási tervek megvalósításának szempontjából az első fontos tennivaló a szaporítóanyag biztosítása volt. Az 1925. évi végrehajtási utasítás így intézkedik erről: „A csemetebeszerzés nehézségei folytán az állam az Alföldön, tervszerűen megosztott elhelyezéssel, több állami csemetekertet tart üzemben, amelyből az erdősítésekhez és a fásításokhoz szükséges facsemetéket a földművelésügyi) miniszter) az általa időnként megállapítandó áron bocsátja rendelkezésére azoknak a kisebb birtokosoknak, akik részint alkalmas terület hiánya miatt, részint pedig azért, mert a csemetekerti munkálatok helyes végrehajtásához szakértő munkavezetővel nem rendelkeznek, önmaguk nem tarthatnak fel csemetekerteket." (46. § 1. bek.) Csemetekertet a Nagykunságban Túrkevén, Karcagon és Kisújszálláson létesítettek. Túrkevén a város tulajdonában volt, a két utóbbi helységben pedig az üzemi épületen nagybetűvel hirdették: „Állami Csemetekert". Attól függően, hogy milyen tulajdonú volt az illető csemetekert, állami vagy városi erdész kezelte. Kisüzemi 25 111 kell megjegyeznünk, hogy a gyakorlatban ..amerikai kőnY'-nek nevezett fafaj tulajdonképpen vörös kőris. Valódi amerikai kőris (Fraxinus americana) ugyanis sohasem szerepelt az alföldfásításnál, mindig a tévesen amerikainak nevezett vörös kőris (Fraxinus pennsylvanica) fordult elő. (Lásd: CSAPODY I.—CSAPODY V.— ROTT F. 1966. 198.) 26 WITTNER F. 1978. 116—120. 27 SzmL. SZÁEG Fás. térk. Kunhegyes.
