Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Oroszi Sándor: Alföldfásítási tervek, erdősítések és erdőtelepítések a Nagykunságban a két világháború között
Talajelőkészítésre őszi mélyszántást írtak elő, de a zsombékos területekre (25 kh — 14,39 ha — volt ilyen) ásást kézi napszámmal. Ültetés előtt pedig „erős" boronálást. Ültetés hálózatok: — csemete (tölgy, szil, kőris) 2x 1 m, — suháng (nyarak és gyümölcsösök) 2 x 2 m, — fűzdugvány 0,4 x 0,4 m, — dugvány (kanadai nyár) 2 x 2 m, az utóbbiaknál dugványozás után előírták a tőremetszést. A pótlással kapcsolatosan így rendelkeztek: „Szikes foltokon a pótlást oly fanemekkel kell foganatosítani, amelyek az elültetett különféle fanemek közül a legjobb fejlődést mutatnak". Ápolást kétszer egy évben, három esztendőn át írtak elő. Az erdősítési költségek a következők voltak: 176,17 pengő/kh erdő esetén, 100 fm (egyszeres) fasornál pedig 30,10 pengő. Az állami — kamatmentes — kölcsönt 20 évre adták, de csak 90 pengőt kat. holdanként. Ráadásul szerették volna a túrkeveiek, ha a már beerdősített 24,5 kh (14,1 ha) területükre visszamenőleg is megkapják a kölcsönt. Ezt azonban nem engedélyezték. Az erdősítési tervet és a hozzákapcsolódó költségvetést 1936 márciusában felülvizsgálták, és az erdőigazgató (Debrecen), az erdőfelügyelő (Szolnok) és Túrkeve polgármestere írták alá. Ugy tervezték, hogy 1936-tól kezdődően 5 év alatt évi 37 kh (21,3 ha) erdőtelepítést végeznek. Mennyi valósult meg mindebből? A gazdasági helyzet, a háborús készülődés nem tette lehetővé, hogy a fenti tervet maradéktalanul végrehajtsák. Igaz, a város egész határában, beleértve Ecsegpusztát is, csaknem 200 kh-on (115,1 ha) végeztek a két világháború között első kivitelű erdősítést, de az ecsegpusztai fásítási tervnek is csak kb. 40%-a valósult meg. Mégis jelentős Túrkeve próbálkozása, hiszen az alföldi városok közül — ha későn is —, de felismerte a fásítás, az erdőtelepítés szükségességét. Élt azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az alföldfásítási törvény biztosított. A részletesen tárgyalt kunmadarasi és túrkevei „alfás" tervek után nézzük meg, hogy a többi nagykun település tervéből, illetve fásításából melyek az elütő, kiemelendő vonások. Karcaggal 24 kapcsolatosan a következőket emelhetjük ki. Jogi személyek közül a Közbirtokosság, a Közbirtokosság Legelőtársulata, Karcag megyei város és a MÁV végzett önkéntes felajánlásos erdősítéseket. Ezek jórészt a város közvetlen környékén és az ahhoz közel fekvő Libalegelőn hajtották végre. A kijelölési tervben természetesen a magánbirtokosok szerepeltek nagyobb számban, akik bizony nem nagyon jeleskedtek az erdőtelepítésben. Talán a Kollmann-birtokot lehet csak megemlíteni, ahol — a bócsai határrészen — a régi réti erdők hangulatát idéző fűz—nyár—tölgy erdőt telepítettek. A kijelölési tervből még megemlíthetjük azt a 281 820 fm, tehát csaknem 282 km-nyi fasort, amelyből 151 km-nyi az 50 kh-nál kisebb birtokosok tanyáinak fásítását szolgálta. Ez a kisbirtokosok és a tanyák nagy számára utal Karcag határában. 24 SzmL. SZÁEG Fás. Térk. Karcag.
