Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Takács István: A harcsa (Silurus glanis L.) csontozatának vizsgálata

A 19. egyednél a rendellenesség megegyezik a 8. egyedével, csak itt egyetlen szakaszon vannak megrövidült csigolyák. Ezt a 20-tól 22. csigolyák alkotják, a tövisnyúlványuk alakulása is egyező a 8. egyedével. III. A vérívszárakon észlelt elváltozások A 4. egyednél a 18-tól 20. csigolyák tövisnyúlványainak vérívszárnyai rendellenesen alakultak. A 18. csigolya jobb oldali vérívszárai aszimmetrikusak, a 19. csigolya vérívszára összenőtt a 20. csigolya bal oldali vérívszárával. A 19. csigolya bal oldali vérívszára hiányzik, míg a 20. csigolya jobb oldali vérívszára kapcsolódás nélkül rendellenesen egymagában megvan. A 19. és a 20. csigolya felső tövisnyúlványa is rendellenesen alakult. A természetes körülmények között egyenes ívben futó csontképlet ezeken a csigolyákon Y alakban szétválik és megvastagodások vannak rajta (2/a, b ábra). A 8. egyednél már a 15-től a 18. csigolyák alsó és felső tövisnyúlványain is fellelhetők a rendellenességek. Mégpedig az alsókon összenövések, vagy a csigolyán belül dupla tövisnyúlvány, a felsőkön pedig aránybeli eltérések, szimmetria eltolódások formájában. A fent említett első szakasz tövisnyúlványai normális fejlődésűek, egymáshoz viszonyított távolságuk csökkent a csigolyák hosszának lerövidülésével. A második és harmadik szakasz tövisnyúlványai rendellenesek, összecsontosodtak, vagy girbe-gurba lefutásúak (2jc ábra). A 13. egyednél a 15., 16. csigolya alsó tövisnyúlványai egymást érik és összecsontosodtak. Maguk a csigolyák normális méretűek, szabályosak, szimmetrikusak (2/e ábra). Természetes körülmények között ilyen arányban nem valószínű, hogy a rendellenes csontozatú halak előfordulnak, legalábbis ekkora méretben és korban. Valószínű, hogy ezek szelektálódnak. A mesterséges halastavi szaporítás ezeket a tényezőket, szelektáló hatásokat tompítja s a sérült, életképtelenebb egyedeknek is biztosítja a nagyobb számú fennmaradást. Ezenkívül előidézője is lehet a rendellenességeknek a mesterséges keltetés, szaporítás. Például a keltetési időszak rossz oxigén ellátottsága, stb. A vizsgált öt egyeden legnagyobb számban a gerincoszlopon volt elváltozás, míg a többi vázalkotó csont, egy kivételével, normális felépítésűnek bizonyult. Meg lehet engedni talán azt a következtetést, hogy a ráható tényezőkre a hal gerincoszlopa reagál a legjobban. A harcsa életkorának meghatározása a csontozat alapján A harcsa csontozatának vizsgálatakor kiderült, hogy a csontok viselnek magukon olyan bélyegeket („évgyűrű"), melyek életkor meghatározásra alkalmasak. Minden technikai apparátus nélkül legjobban a csigolyatesteken lehet ezeket elkülöníteni. A csigolyákon kívül történtek már csontok és az otolitok csiszolatából kormeghatározó vizsgálatok. Hátrányuk ezeknek a módszereknek, hogy rendkívül munkaigényesek és komoly felszerelést igényelnek. A harcsánál is, mint általában a halaknál az első nyakcsigolya egy csontkorongként szorosan a koponyához tapad. A második csigolya szabadon álló, míg a