Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Takács István: A harcsa (Silurus glanis L.) csontozatának vizsgálata

harmadiktól a 6-ig összenőtt. Ezen az összenőtt csigolyasoron alakult ki az Ostariophysieknek nevezett halakon (pontyfélék, harcsafélék) az ún. Weber készülék, mely a halak hallását, az úszóhólyag és az agykoponya között a rezgések továbbjutását biztosítja (3. ábra). Célszerű a második nyakcsigolyát vizsgálni, mert ez a legnagyobb különálló csigolya, s a kisméretű egyedeknél megkönnyíti a munkát. Törvényszerű azonban, hogy a többi csigolya is ugyanazt az állapotot mutassa. Egy másik eljárás, ami a madarak és emlősök esetében jónak bizonyult, a hal csontozatának vizsgálatakor nem vezetett eredményre. A csontok végrészeinek vagy a koponya varratainak találkozásánál történő elcsontosodást a halaknál követni nehezen lehet. A vizsgált legkisebb egyedtől kezdve a legnagyóbbig a preparálás során és után is egyben maradt az agykoponya. Tehát felépítése és szerkezete fiatal korban is olyan összekapcsolódást mutat, mint idősebb korban, így annak mértéke vizsgálat alapjául nem, vagy csak nagy eltérésekkel szolgálhat. A NYÁRI PERIÓDUS VIZSGÁLATA A meglevő harcsák csigolyáján levő „évgyűrűkön" mérhető volt a nyári periódusban képződött körök vastagsága (1. táblázat). Ezekből következtetni lehet az elmúlt nyári időszakok növekedési ritmusára. Kiderült, hogy az 1976-os nyári időszak volt a legkedvezőbb a növekedésre ható tényezők közül, míg az 1977-es nyár kedvezőtlen feltételeket biztosított. Igaz, hogy legnagyobb értékkel az 1975-ös nyár rendelkezik, de ez az érték a kevés adat miatt a többihez viszonyítva hibát rejt magában, amiért inkább kihagyandó. Az évek egymáshoz viszonyított átlagai: Év: 1975 1976 1977 1978 Átlag: 1.78 1.32 1.23 1.27 A dendrokronológiai vizsgálatokhoz hasonlóan biztos, hogy a halak csontozatánjelentkező „évgyűrűk" is alkalmasak lennének az abszolút kor meghatározására, de egyelőre anyag hiányában legfeljebb egy-egy rövid időszak időjárására következtethetünk.

6 A csonttani vizsgálat módszere Elsődleges szempont volt a csonttípusok nagyságának összehasonlító vizsgálata. Feltételeztem, hogy a változók kapcsolata lineáris. Ekkor a keresett kapcsolati (regressziós) vonal egyenlete Y = a X + b általános formában írható fel. Â képlet a koordináta sík bármely egyenesét jelentheti, az összefüggés a és b állandóinak megválasztásától függően. Feladatunk tehát a végtelen sok lehetőség közül éppen azon a és b értékpárok kiválasztása, amely a keresett regressziós függvényt képezi. A feladat jól oldható meg a legkisebb négyzetek elve alapján. A legkisebb négyzet6 TAKÁCS I., 1982—83. 63—73.