Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
N. Kiss István: A pozsonyi mérőnek, a magyar királyság hivatalos űrmértékének ismertsége külföldön a XVIII—XIX. században
a hivatalos mérték, majd néhány évvel később, 1813 óta, ismét a nagy pozsonyi mérő szerepelt országos mértékként. b) A délnémet, illetve a Hanza városokban, valamint Poroszországban kiadott szakkönyvekben mindég a pozsonyi mérőt jelölték meg, mint hivatalos magyarországi mértéket, de a mérő konkrét nagyságát illetően már zűrzavar uralkodott a szakértők között. A berlini Gerhardt (2.) a 18. század végén, — természetesen hamisan — a pozsonyi mértékeket a bécsiekkel azonosította. Scherer (13.), akiknek könyve 1834-ben Hamburgban jelent meg, ismerte az 1807-ben bevezetett új országos mértéket, ti. a kis pozsonyi mérőt, de annak 1813-ban történt megszüntetéséről már nem kapott tájékoztatást. így a tőle megadott köbtartalom már 20 éve túlhaladott volt. Noback (17), akinek szakkönyvét a 19. század derekán többször is kiadtak Lipcsében, jól ismerte a magyar mértékeket, ide értve mindkét pozsonyi mérőt is, de mert egy rosszul megválasztott iccét vett alapul, a mérők köbtartalmát 1,0—1,5 literrel magasabban határozta meg, mint az helyes lett volna. Wagner (19.), Braesicke (10.) és Bleibtreu (23.) a 19. század második felében Berlinben, Lipcsében és Stuttgartban kiadott mértékkönyveikben már egybehangzóan pontos felvilágosítást nyújtottak a hivatalos magyar mértékről azaz a 62,48 literes nagy pozsonyi mérőről. Annál meglepőbb az a tény, hogy Alberti (25.) Berlinben 1957ben megjelent mértéktörténeti kötetében ismét azt a kis pozsonyi mérőt (53,3 1), amely csak 1807 és 1813 között volt országos mérték Magyarországon, tünteti fel a méterrendszer bevezetése (1876) előtti hivatalos magyar mértéknek. Megállapíthatjuk, hogy a német mértékszakemberek a 19. század első felében, bár a hivatalos magyar mérték nevét jól ismerték, annak köbtartalmáról nem voltak pontos ismereteik és tájékozottságuk csak 1850 körül lett kifogástalan. Ettől kezdve adataik a hivatalos magyar mértékekről reálisak és megbízhatóak. c) Igen tanulságos, ha közelebbről megvizsgáljuk, miként vélekedtek a magyar mértékszakértők, — közöttük több agronómus — hivatalos mértékeinkről a 19. század első felében? Schwartner (4.), aki a modern statisztika úttörője volt Magyarországon s aki fő művét 1809—1811-ben, éppen a hivatalos mértékrendszer megváltoztatásának évtizedében adta ki, kitűnően ismerte mind a kis, mind a nagy pozsonyi mérőt. A mérő osztási egységeként azonban ő is egy archaikus iccét vett alapul a hivatalos gabona-icce helyett. Az 1830 —1840-es években öt különböző mértékszakkönyv jelent meg magyarországi szerzőktől, akik valamilyen formában mind hamisan határozták meg a pozsonyi mérőt. Lübeck (6.) 1812-ben még a pozsonyi, illetve a bécsi mértékek hamis azonosságát hangsúlyozta. Pankl (5.) és Udvardy (8.) 1828-ban, illetve 1833-ban helyesen állították, hogy a nagy pozsonyi mérő a hivatalos magyar mérték, hibát követtek el azonban a mérő beosztásában, mert hamis iccét választottak az űrmérték meghatározásához s így pontatlan értéket kaptak. Pethe (10.) viszont kitűnően meghatározta a kis pozsonyi mérőt 1829-ben, csakhogy akkor a hivatalos mérték már a nagy pozsonyi mérő volt. A Vademecum elnevezésű mértékkönyv szerzője 1843-ban helyesen közölte, hogy a
