Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

N. Kiss István: A pozsonyi mérőnek, a magyar királyság hivatalos űrmértékének ismertsége külföldön a XVIII—XIX. században

b) Egy zavaró körülmény azonban, ti. egy másik pozsonyi mérő jelenléte, megggátolta a hivatalos mérték általánossá válását. Ezt az utóbbit kis pozsonyi mérőnek nevezték és 64 gabona-iccéből állt, azaz 64 x 0,833 = 53,3 liter. 1807 és 1813 között a kis pozsonyi mérő lett a hivatalos országos mérték. Mivel a két különböző mérő állandóan együtt és ugyanazon a néven szerepelt a kereskedelmi forgalomban, és kisegítő adatok nélkül nem lehet tudni, hogy éppen melyikről van szó, a gazdasági életben és a hivatalokban bizonytalanság kapott lábra a pozsonyi mérő nagyságát illetően. c) Az is zavarta a kép tisztázását, hogy az alsóausztriai gabonamérő is csaknem akkora volt, mint a pozsonyi, ti. 61,48 liter. A két mérő űrtartalmának közeli értéke sok embert, köztük még mérték-szakembereket is, arra a hamis meggyőződésre vezetett, hogy az említett mérők egyenlő nagyságúak. d) A helytelen értékelésnek és a téves köbtartalom meghatározásnak gyakran a gabona- illetve bor-icce, azaz a mérő osztási egységének felcserélése is forrása volt. Annak ellenére, hogy a gabona-iccét (0,833 1), illetve a bor-iccét (o,8484 1) a 16. század óta pontosan ismerték, a két iccetípust ismételten felcserélték. így történt, hogy a 75 gabona-iccéből álló mérőt gyakran bor-icce alapján határozták meg. Az így kapott eredmények — 62,67 illetve 75 iccével számolva 63,63 liter — természetesen eltértek az ismert 62,48 literes köbtartalomtól. A helytelen icce használatából származó űrtartalom értékek természetesen hamisak! e) Ez a hivatalos mérték beosztását és köbtartalmát illetően több forrásból is táplálkozó és ismételten feltámadó bizonytalanság, nemcsak a kereskedelmi forgalomban, hanem a hivatali körök tudatában is jelentkezett. Maga a Helytartótanács és a Magyar Királyi Udvari Kamara gyakran hamis adatokra épülő, téves határozatokat hoztak a pozsonyi mérő ügyében. Külföldiek véleménye a hivatalos magyar mértékről a 18—19. században. Az a bizonytalanság, amely a hivatalos mérték köbtartalmát és beosztását illetően uralkodott, némileg beárnyékolta annak egyébként elismert helyzetét. Nemcsak a piaci és a kerskedelmi forgalomban és a magas hivatalokban voltak határozatlanok az emberek mértékügyekben, hanem maguk a mértékszakértők is, akik egyébként mérték szakkönyveket jelentettek meg, ismételeten ellentmondásosan nyilatkoztak, elütő és rosszul megalapozott értékeket adtak meg a magyar mértékekről. Ez az évszázadokon át tartó és rendkívül jellemző körülmény azért fontos számunkra, mert megvilágítja, hogy a hivatalosnak elismert pozsonyi mérő tényleges nagyságát illetően még a szakértők körében is tisztázatlan volt a helyzet. A Habsburg birodalomban használatos mértékekről készült kimutatás amelyet az Udvari Kamara 1755-ben dolgozott ki, a pozsonyi mérőt 53,3, a pozsonyi borakót 54,4 literre tette. Ezeket a kis pozsonyi mérőre és az akóra nézve helyesen megálla-