Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Knézy Judit: A somogyi parasztság gazdálkodásának és táji csoportjainak változásai (1850—1914)

A terület délkeleti felén Szigetvár és Pécs piacainak, vásárainak vonzásában élő ún. Sziget-vidék falvai jó búzatermelésükkel, marha- és lótartásukkal,

61 aránylag jelentős gyümölcstermelésükkel (de jelentéktelen szőlészetükkel) részben cukorrépatermelésükkel tűntek ki. Jómódú értelmes, református őslakói körében divatozó születés-korlátozás miatt sok volt a beköltözött szegényebb katolikus. A református lakók e csoporton belüli falvakkal egymás között házasodtak. A Rinya-mentével szemben a fogyasztási javakban megnyilvánuló újításokban, a rangot, gazdagságot jelentő javak (textil, edény, bútor, ruhakészletek) felhalmozásában, az egykézésben egy fokkal előrébb jártak. Favázas „talpas", karóval rögzített falú vagy sövény-, illetve boronafalú, zsúpos tetejű épületeiket két-három évtizeddel előbb modernizálták, vagy cserélték le; előbb kezdtek kéményes (mászókéményes) konyhát használni, előbb épültek kétszobás házak, előbb színesedett ki a női viselet. A csipkéből és művirágokból szerkesztett, Szigetvárról beszerezhető „bokrétás" kerek konty is itt terjedt el először, majd a Rinyamente keleti felén, s a Zselic nyugati, északnyugati református falvaiban.

62 A viselet kiszínesedésekor a fej- és vállkendöként, keszkenőként szolgáló sifon, batiszt, tüll, moll anyagokon új korszakát élte a fehér hímzés, melynek bonyolultabb öltéselemeit (lukhímzések),

63 csipkéit a leggazdagabb parasztlányok a szigetvári polgáriban tanulták meg. A Rinya-mente falvaiban a jelentős kukorica és burgonyatermelési lehetőségek ellenére a fő jövedelem még mindig az állattartásból származott, a legeltetésnek fontos szerepe volt. A legjobb módba azok a falvak jutottak, amelyek előbb álltak át a lótartás kiterjesztésére (Kutas, Szabás, Kónyi, Alsósegesd, Böhönye),

64 fuvarozásra, vásározásra, kupeckedésre, csikónevelésre. A szerzett pénzen részben földet vettek, részben megnövekedett igényeiket elégítették ki (építkezés). E falvak hamarabb álltak át a korszerűbb takarmánytermelésre, majd racionálisabb földművelésre (felhagytak a nyomásos gazdálkodással, jobb vetőmagot hozattak, kisebb gépeket vásároltak). Egyszersmind munkatempójuk is felgyorsult, s hamarosan lenézték a „ráérősebb" szomszéd falvak népét, akik nem fogták úgy a pénzt, s „eszöm-iszomért" is elmentek napszámba, s a piacra, vásárra inkább szórakozásból, mint haszonszerzésből jártak, szép lovak tartása helyett marhákkal, disznókkal „koszoskodtak". Az épületek korszerűsítésénél először az istállók, pajták modernizálására, vagy építésére került sor, csak azután a lakóházakra. 1900 körül egészen új utcarészek épültek Alsósegesden, Kutason, Kónyiban. A többi község kissé lassabban követte a változást, lehetőségeik intenzívebb kihasználása, munkatempójuk nagyobb lendülete csak az 1920-as évektől következett be. Jóllehet a módosabb gazdák már újságot járattak, szaklapokat is olvastak. 61 Emlékezet szerint a Szigetváron volt a legnagyobb állatvásár, itt elég olcsón lehetett venni állatot pl. szép mangalicákat, Kaposváron viszont drágábban kelt el. Barcson, Babócsán, Somogyvisontán is jó piacok, vásárok voltak. Visontán négy vásár is. Pécsre is eljártak: Somogyviszlói vásáron szép magyarmarha felhozatal volt. 62 ZENTAI János, 1974. 241 63 KOMLÓS Aladárné, 1978. 1—16. 64 Saját gyűjtések 1978—80. Adatközlök: Váradi József 80 éves ref. volt 10 holdas. Kutas, özv. Kocsis Nándorné 82 éves jegyző felesége. Kutas, Vajda József 76 éves ref. volt, középparaszt, Nagykorpád, Vajda Mihály (sz. 1903) ref. volt középparaszt, Csököly stb.