Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Knézy Judit: A somogyi parasztság gazdálkodásának és táji csoportjainak változásai (1850—1914)
Több községben jó kapcsolat alakult ki a helybéli uradalom tisztségviselőivel, tanácsukat kikérték 65 jó vetőmag, gazdaságosabb takarmányozás kérdésében. A gazdálkodás derékhadát a volt egész telkes, háromnegyed- és féltelkes gazdák és utódaik képviselték, ők játszottak döntő szerepet a község gazdasági (hegyközségek, legelőtársulatok, erdőbirtokosságok) és társadalmi életében, a közvélemény alakításában. E falvak többségében a törzsökös református lakosság képviselte a módosabb réteget, a katolikusok többnyire beköltözőitek és szegényebbek voltak, akik munkásai lettek a középparaszti kisüzemeknek (napszám, aratás, kapálás, részes munka stb.). E jómódú „régi" gazdacsaládok hagyományőrzésének számos magyarázata lehet. A többi között az is, hogy az önellátásra törekvéssel a paraszti kisüzem rugalmasan tud alkalmazkodni minden változáshoz. A felhalmozódott jó minőségű készleteket (tartós faanyagból való épületek, berendezések, munkaeszközök, bútorok, nemzedékről-nemzedékre öröklődő házivászon és más textilegyüttesek) nem akarták gyorsan és minél újabbakkal felcserélni. Újat, gyárit, boltit többnyire csak a régi elpusztulása, tönkremenése után vettek. 66 A szegényebb rétegek ingó javai hamarabb tönkrementek, mert kevesebb volt belőlük, nem telt a legjobb minőségűre, így hamarabb kellett újat, de olcsót, sokszor használtat szerezni épületből, munkaeszközökből, ruhaneműből, edényekből. S még inkább kötődtek a hagyományokhoz a községi pásztorok, akiket életmódjuk is erre predesztinált. Délnyugat-Somogyban Csurgó, Nagymarton, Alsók, Sarkad, Szenta, Porrog, Porrogszentkirály és Szentpál az 1890-es évektől mintegy kiemelkedett környezetéből a tejszövetkezet és a csurgói tejfeldolgozó üzem létesítésével. Leginkább itt lehet a mezővárosihoz hasonló parasztpolgári fejlődésről beszélni (építkezés, tüzelőberendezés, tárolópincék, lakáskultúra, 67 táplálkozás, ruházat, művelődési lehetőségek, olvasókör, gazdakörök stb.). Az említett települések asszonyviseletében ekkor különült el a sajátos négyszegletes formájú cseh csipkéből és művirágokból szerkesztett konty, ami a környéken nem volt ismert. Ugyancsak sajátos színskála jelentkezett a háziszőtteseken ebben a jól jövedelmező korszakban pl. a piros, bordó és fehér hímek mellett alkalmazták a csak fekete és csak sötétkék mintákat is, valamint a folthatású díszítést is. 68 Sok tekintetben saját utat jártak Szulok, Mike, Lad, Barcs dohánytermelő németjei. Ám gazdálkodásuknak számos motívuma mutatja, hogy sajátosan belsősomogyi környezetben éltek: a dohány mellett foglalkoztak mindenféle mással: rozs-, kukorica-, burgonyatermeléssel, csikóneveléssel, marhatartással, szívesen béreltek kukorica-, répa- és burgonyaföldeket. Táplálkozásuk is nagyrészt a szűkebb tájra jellemző vonásokat mutatott. 69 65 Pl Vajda József, nagykorpádi lakos így nyilatkozott: „Volt itt egy Politzer nevü zsidó intéző, a falu felvette vele a kapcsolatot a század elején. Abban az időben tértek át a kétnyomásos gazdálkodásról a norfolki négyesre, ő mondta mi hogyan legyen." 66 Kivételt a rangot, gazdagságot mutatni kívánó dolgokkal tettek: szép szoba új bútorral szőttesekkel teli szekrény, ünnepi ruházat, szép lovak, a szomszédénál nagyobb istálló stb. 67 KERECSENYI Edit, 1980. 13—40. 68 WITT Lászlóné, 1980. 44—51. KNÉZY Judit, 1978. 69—71. 69 Pl. rozsos, illetve kukorica-rozslisztem kenyér, tésztafélék, pépek levesek, sora, főbb ételalapanyagok hierarchiája.
