Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Knézy Judit: A somogyi parasztság gazdálkodásának és táji csoportjainak változásai (1850—1914)

A megye egyes vidékein a szőlőtermelés is lendületet vett az 1850—60-as években, főként ott, ahol addig is — évszázadokon át — igényesebb paraszti és uradalmi szőlőművelés folyt. A Balaton déli partjával párhuzamos dombvonulatokon Endrédtől Fonyódig, s a megye nyugati szélén végigfutó dombsoron Baglashegytől, Böhönyén, Segesden, Csurgón át Surdig és Szentmihályhegyig új szőlőket is telepítettek. Különösen jól elkeltek a Balaton melléki borok. A kereskedők Szlavóniába, Stájerországba vitték. Az 1880-as évekre ezek a területek is felzárkóztak a borvidékek közé új telepítésű szőlőkkel, s a somogyiak elveszítették ezeket a piacokat. Ez a válság megelőzte a későbbit, amely a filoxera megjelenésével következett be.

46 Somogy délnyugati sarkában néhány község jelentős mennyiségű gyümölcsöt termelt s adott el, valószínűleg pálinkának feldolgozva. Csak néhány község életében játszott sorsdöntő szerepet a dohánytermelés (Dél-Somogyban Szulok, Barcs, Mike, Rinyaszentkirály, Tapazd), elsősorban az említett belső-somogyiaknak képezte fő jövedelmét, de akadt dohánytermelő másutt is. Az un. szuloki kezelésmód bevezetésével viszonylag töretlenül jó haszonhoz jutottak ezek a helységek.

47 4. A paraszti gazdálkodás a XIX. század végétől az első világháborúig A korszakból már igényes, nagy körültekintéssel készült statisztikák állanak rendelkezésre. Ezek értékelésénél azonban figyelembe kell venni, hogy azok válságokkal terhes korszakot tükröznek. A gabona- és borértékesítési nehézségek, a filoxeravész pusztításai, a vasutak megépülésével a fuvarozási lehetőségek csökkenése, a vizek lecsapolásával a kiegészítő jövedelem- és táplálékszerzési lehetőségek (halászat, vadmadárfogás, gyűjtögetés, nádvágás) leszűkülése csak egy-egy részét képezte a válságnak. A válság mélyebb okainak elemzése kívül esik a tanulmány vállalt feladatán. Tény, hogy a szakírók — leginkább Széchenyi Imre

48 — meglehetősen kiábrándultan nyilatkoztak a paraszti gazdálkodás színvonaláról, Széchenyi kifogásolta a három nyomásos gazdálkodás meglétét, a kezdetleges faeszközöket, a trágyázás, mélyszántás és a korszerű rétgazdálkodás hiányát. De jelzi, hogy „a 70-es években a gabonaüzlet hatására ... a faeszközöket vasra cserélték át, felfigyeltek a trágya értékére, mélyebben és rendes időközönként szántottak, tisztább gabona termelésére törekedtek . . ., ugarba némelykor takarmánynemű növényeket kezdtek vet46 KIRÁLY István, 1978. 12. A filoxera vész hatásait dr. Jankó János, 1902. 250. 60. alapos elemzéséből ismerjük Somogyban a Balaton mellékétől terjedt le délebbre. (Hamar kiderült, hogy homokos területeken kevéssé pusztított a filoxera.) Baksay Sándor már 1896-ban arról írt, hogy: „egyébként a somogyi embert nem búsítja a filoxera. Kivágja tőkéit, s a földet más terményre hasznosítja, aztán leszáll a homokra s ott csinál magának hegyet..." A Balaton egész hosszában, a Nagyberek szélein öles vesszőket hajt a tavali ültetés" Baksay, 1896. 291—319. 47 Ld. a 16 jegyzetet. BOGNÁR Tibor, 1982. 125—128. 48 SZÉCHENYI Imre, 1892. 13—16.