Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

V. Góz Gabriella: A szarvasmarha törzskönyvelés fejlődése Magyarországon (1900—1940)

1907—1908-ban külföldi tanulmányútja során járt Svájcban, Franciaországban, Angliában, Dániában, Hollandiában. Hosszabb időt töltött Németországban, Berlinben Zuntz professzor mellett. így alkalma volt elsajátítani a legkorszerűbb külföldi módszereket. 1910-ben az Állatorvosi Főiskolán kinevezték az állattenyésztéstan nyilvános rendes tanárává.

14 Gyakorlati tevékenységének fontos területe pedig a törzskönyvelés ügyének előmozdítása lett. E téren kifejtett munkássága elismeréseként az Országos Törzskönyvelő Bizottság elnökévé választották. Az OTB. tevékenységének, célkitűzéseinek, a magyar gazdasági körülményeknek figyelembevételével kidolgozta szarvasmarhatörzskönyvelési rendszerét, amely elsősorban tudományos ismeretein és gyakorlati tapasztalatain alapult. Munkája 1926ban „Szarvasmarhák bírálata és törzskönyvelése" címmel jelent meg. Hangsúlyozza a törzskönyvelés jelentőségét, továbbfejlesztésének és országos méretűvé válásának szükségességét, ismerteti módszertanát. Rámutat, hogy „a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésének hathatós eszközei egyfelől a termelőtehetség és a külső testalkat alapján foganatosított okszerű tenyészkiválasztás, másfelől pedig a fiatal és kifejlődött állatok felnevelésének, illetve tartásának módja. A siker érdekében múlhatatlanul szükséges a haszon- és tenyészállatok, továbbá az állati termékek értékesítésének megszervezése." A tejelésellenőrzést is igen fontosnak tartotta: „. . . sikeres tenyészkiválasztás csak megbízható tejelési adatok alapján lehetséges." Véleménye szerint „a tenyészmarhák kiválasztásánál a fősúlyt a tejtermelésre ajánlatos vetni, mégis a külső testalkatra is figyelemmel kell lennünk, mert a tenyésztehénnél mit ér a nagy tejhozam, ha az állat nem tud életrevaló utódokat felnevelni." Megállapította, hogy a „bírálatnál természetesen a külső testalkat és színeződés tekintetében, lényegtelen, az állat életenergiájával és haszonhajtó képességével összefüggésben nem álló szépséghibákkal sokat törődni nem célszerű, de azokat a hibákat, amelyek a tenyésztés jövendőbeli sikerét veszélyeztetik, igenis szigorúan kell elbírálni." Meggyőződése volt, hogy „a helyes bírálat a tenyésztés fejlődésére és jövőjére igen nagy befolyással van." A felvételi adatok alapján meghozott bírálati eredményt ugyanis a törzskönyv tartalmazza. Wellmann Oszkár felismerte, hogy a szarvasmarhatenyésztés biztos alapját a részletes, megbízható, közhitelű adatokat tartalmazó törzskönyv képezi. E törzskönyvnek tájékoztatnia kell a tenyésztőt az állat származásáról, az azonosság pontos megállapításáról. Fel kell tüntetni a fajtajellegtől való eltérést és részletezni kell az állat külső testalkatára, méretére, termelőtehetségére és a tenyésztési eredményekre vonatkozó számszerűen rögzített tulajdonságait is. Fontos volt hogy az ellenőrök a borjúkat közvetlen elles után borjúszámmal lássák el. Törzskönyvbe tehát csak azt az állatot lehetett felvenni, amelyet a bírálóbizottság a küllem alapján erre alkalmasnak ítélt és a teheneket csak akkor, ha az előírt minimális tejhozamot megadták. Bizonyos, hogy előre meghatározott idő eltelte után csak olyan bikát lehetett törzskönyvbe venni, amely törzskönyvezett, jól tejelő anyától származott. A törzskönyvi adatokat alapokmányokban rögzítették. A törzskönyvhöz fűzött bírálati lapján mindenkor tájékozódni lehet az állat lényeges testalkati hibáiról és kimagasló jó tulajdonságairól, valamint ezek átöröklése felől. A^ ősök14 M. Mg. M. Adattár, I. Személyi emlékanyag gyűjt. Ltsz.: I. 1581.