Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

V. Góz Gabriella: A szarvasmarha törzskönyvelés fejlődése Magyarországon (1900—1940)

nek, az utódoknak a származási lapon nyilvántartott tejelési adataiból, illetőleg azok összevetéséből pedig a tejhozam öröklésének valószínű esélyére lehet következtetni. Az akkori törzskönyv egyik alapja is már a küllemi bírálat volt, mert az döntötte el, hogy törzskönyvelésre alkalmas-e az állat, vagy nem. A tenyészállatok bírálatát bírálóbizottság végezte. Az állatokat a bírálat alapján három — A, B, C, — csoportba osztották. Az érvényben lévő törzskönyvelési elvek szerint: „A" csoportba a törzskönyvelésre alkalmas állatokat sorolhatták, „B" csoportba azokat a teheneket, amelyek külső testalkatuk alapján nem voltak ugyan alkalmasak a törzskönyvelésre, de mégis olyan értéket képviseltek, amellyel érdemes volt foglalkozni és remélni lehetett, hogy sikeres apaállat választással törzskönyvelésre alkalmas utódot lehet majd felnevelni. „C" csoportba a tenyésztésre alkalmatlan állatokat sorolták. A minőség feltüntetésére 7 fokozatot különböztettek meg, mind az „A", mind a „B" csoporton belül. így az alábbiakat: AI., AI/II., All., AII/III., AHL, AIII/IV., AIV., valamint BL, BI/IL, BII/IIL, BIIL, BIII/IV., BIV. A bizottsági tagok a bírálati lapot a törzskönyvi laphoz csatolták. „Az ellenőrzés alatt álló, állományba vett, illetőleg törzskönyvelt állatok jelzését egységes irányelvek alapján kell foganatosítani, hogy a kérdéses állat azonosságát biztosan meg lehessen állapítani. A jelzésre fültetoválást és szarvbélyegzést alkalmaztunk."

15 — írta törzskönyvi rendszerében Wellmann Oszkár. Ez a rendszer teremtette meg az egységes szarvasmarhatörzskönyvelés megszervezését és általános bevezetését hazánkban. Figyelemreméltó az a változás, amely az első világháború előtti tejelésellenőrző körzetek kialakulásától 1937-38-ig végbe ment. Ezalatt vált követelménnyé a tejelésellenőrzési adatok rendszeres és pontos rögzítése a törzskönyvben. A származási, a bírálati és a termelési adatok szakszerű felhasználására pedig a céltudatos tenyésztés érdekében a tejelésellenőrző egyesületek szarvasmarhatenyészto egyesületekké alakultak át folyamatosan. Az első ilyen egyesület 1922-ben alakult Fejér megyében, ahol a legfejlettebb volt a tejelésellenőrzés. Ezt követően az 1924-1938-as években alakultak meg a megyei állattenyésztő egyesületek, a kerületi szervek és az országos tenyésztési és törzskönyvelési szervezetek. Wellmann Oszkár szerint „a tejelésellenőrzésnek a két világháború közti ugrásszerű fejlődéséről a következő számadatok is tájékoztatnak: az 1920/21-es ellenőrzési évben 1 485 db 1926/27-es ellenőrzési évben 9 528 db 1937/38-as ellenőrzési évben 47 379 db tehén állt ellenőrzés alatt."

16 Minthogy a tejelésellenőrző egyesületek tenyésztő egyesületekké alakultak és a tejelésellenőrzés adatait törzskönyvben vezették, ezzel országosan megkezdődött a törzskönyvelési munka. A tenyésztés fejlődésének további elismerését és betetőzését jelentette, hogy 1927. január 1-én az Országos Törzskönyvelő Bizottság életbeléptette az Országos Elit Törzskönyvet, amely szarvasmarhatenyésztésünk fejlesztésének egyik hatha15 WELLMANN Oszkár, 1926. alapján 16 WELLMANN Oszkár, 1940. 7. p.