Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Für Lajos: A csákvári uradalom állatállománya, 1920—1944. I. rész
üzemegységek vonatkozásában kell áttekintenünk. Nyilvánvaló, hogy az egyes üzemegységek között, az ott folyó gazdálkodás jellegétől s az uradalmon belüli kooperációtól függően más-más volt az állattenyésztés szerepe, helyzete. A vizsgálathoz két időpont látszik alkalmasnak: az 1925-ös esztendő, amikor a házilagos gazdálkodás a hagyományosan három üzemegységben (csákvári, majki és császárikarpatusi) folyt csupán, s az 1938-as esztendő, amikor a gazdasági világválság nyomán nagymértékben kiszélesedett házilagos termelés még békebeli körülmények között folyhatott. A vizsgált időszak első felében 193 l-ig — mint említettük már —, a világháborút megelőző évtizedekkel megegyezően, továbbra is három üzemegységben folyt házilagos termelés. Közülük, akárcsak korábban, legjelentősebb az uradalmi központban lévő üzemegység, a csákvári gazdaság volt. Szántóföldje (1572 kh) a Vértes-hegység fennsíkján fekvő, s erdőségekkel övezett majki gazdaságnál (291 kh) több mint ötször, a császár-karpatusi gazdaságénál (512 kh) pedig mintegy háromszorta volt nagyobb. Ezzel szemben a gazdaság területén tenyésztett-tartott állatállomány a majkinál majdnem kilencszerte, a császár-karpatusinál pedig három és félszerte volt nagyobb. A számok arra látszanak utalni, mintha a csákvári és a császári gazdaságok állattenyésztése közel azonos szinten állt volna, viszont a majki gazdaság e tekintetben messze elmaradt a most említett üzemegységektől. Ezt tükrözik az 1 számos állatra eső kh s a 100 kh-ra eső számosállat számok is. A statisztika átlagszámai azonban ezúttal is (ezért kell azokat óvatosabban kezelnünk) elfedik a valóságban meglévő lényeges különbségeket. Ha tudniillik a tenyésztett fajokat, fajtákat és a tartásmódot is tekintetbe vesszük, a csákvári és császári gazdaság között mutatkozó látszólagos egyezések nyomban módosulnak, az eltérések azonnal kiütköznek. Két területen is. Az állomány gerincét alkotó szarvasmarháknak már a darabszáma is nem háromszorta, hanem négyszerte kevesebb a császári üzemben, mint a csákváriban (amott 45, emitt 202 db volt). Sokkal fontosabb azonban ennél, hogy a csákvári gazdaság állományát a két háború közötti időkben legtermékenyebbnek tartott szimmentáli, illetve ekkor már hazai tájfajtákkal keresztezett pirostarka fajta tette ki, a tejelésre, továbbtenyésztésre és hizlalásra nevelt tenyészetet istállózták, takarmányozták. 20 Ezzel szemben a császári üzem tehenészete szürke magyar fajtából állt, kizárólag az igaerő (jármos ökör) pótlását (kisebb részben hizlalást) szolgálta, ennek megfelelően az állományt külterjes körülmények között tartották. Erre utal az a puszta körülmény is, hogy a 45 darabból álló császári tehenészetben 1925-ben mindössze egyetlen tehenet és 7 db 1—4 éves üszőt, viszont 25 db 1—4 éves tinót tartottak. Ugyanakkor a csákvári gazdaság 202 darabot számláló állományának jóval több mint egyharmada tehén (74 db), megint másik egyharmada pedig (77 db) 1—4 éves üsző volt. Még pontosabban fogalmazva, az itteni szarvasmarhaállománynak éppen háromnegyede (74 + 77 = 151 db) világosan utal az előbb említett (tej, 20 OL. P. 187. IL A. 1929. Tisztiszéki jgyk. Augusztus. A gazdaság tehenészetébe pl. 1929-ben, szólt a tisztiszéki jegyzőkönyv egyik pontja, bonyhádi teheneket vásárólt az uradalom.
