Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Für Lajos: A csákvári uradalom állatállománya, 1920—1944. I. rész
továbbtenyésztés, hizlalás) tartási célokra. 21 Az egyik gazdaságban tehát az arányosan ugyanannyit kitevő darab-, illetve számosállat-szám extenzív fajtát és extenzív tartásmódot, a másik gazdaságban pedig intenzív fajtát és intenzív tartásmódot jelentett. Lényeges különbség figyelhető meg az egyes gazdaságok között az állattartás leginkább extenzív ágazata, a juhtenyésztés terén is. Amíg 1925-ben a csákvári gazdaságban 339 darabot, addig a lényegesen kisebb császári üzemben 409 darabot számlált a birkanyáj, aránylagosan tehát négyszerte volt nagyobb az állomány, mint Csákváron. Majkon egyáltalán nem tartottak juhokat. Fontos kiemelnünk, hogy az állomány összetétele ekkor, 1925-ben Császáron még a fejlesztés-fenntartás, viszont Csákváron a visszafejlesztés tendenciáit mutatta (amint ezt a következő évek állatösszeírásai igazolták). 22 A csákvári üzemben a juhászat darabszáma a 30-as években mindössze 100—200, a császár-karpatusi gazdaságban pedig 400—500 között mozgott. Mindez érthetően volt így, hiszen a császári juhászatot, szemben az ekkor már több évtizedes múltra visszatekintő csákvárival, 23 csak néhány évvel korábban, 1920-ban létesítették. 24 A csákvári és császári gazdaságoknál jóval kisebb majki gazdaságban az állattartás ugyan belterjesnek nevezhető, méretei azonban jóval szerényebbek voltak a csákvárinál. A gazdálkodáshoz szükséges vonóerőn kívül mindössze 32 darabot számláló (szimentáli-bonyhádi) pirostarka, istállózott szarvasmarhaállománnyal rendelkezett. A gazdaságban az állatsűrűség, a mostohább talajadottságok miatt is, jóval alacsonyabb volt, mint a csákvári üzemben. A majki üzemegység, beleértve annak állattenyésztését is, valójában az ottani kastély-háztartás részbeni ellátását volt hivatva kiszolgálni. Az uradalom házi kezelésű gazdaságainak állattenyésztéséről végül is megállapítható, hogy a tenyésztés központja, fő bázisa — továbbra is, akárcsak az első világháborút megelőző évtizedekben — a csákvári gazdaság maradt. Ez az üzemegység nemcsak területi kiterjedésében haladta messze túl a többit, de az állattenyésztés terén is — részint nyilván központi helyzeténél, részint talajadottságainál és nagyságánál fogva — jóval magasabb színvonalon állt, mint a másik két üzemegység. Azt is mondhatnánk, hogy a két kisebb gazdaság mintegy kisegítőkiszolgáló funkciókat töltött be csupán. Vajon a csákvári gazdaság meg tudta-e őrizni szerepkörét azt követően is, amikor a gazdasági világválság nyomán nagymértékben kiszélesedtek a házilagos termelés határai? Egyáltalán: milyen változást hozott e tekintetben a következő évtized? 21 OL. P. 187. I. D. 1. a. 1178/1925. 22 A császári gazdaság juhállománya pl. 1931-ben 438 darabból állt. A következeő évben azonban a juhászatot itt felszámolták, s csak 1938-ban, egyetlen évre állították ismét vissza. MMMA. III. 6201. 77. p. 23 Vö: FÜR Lajos, 1969. 143. p. 24 Az 1920. szept. 23-i tisztiszéki ülésen utasították a császári gazdaságot is vezető majki ispánt, hogy a Gyapjúforgalmi RT. javaslata szerint a felállítandó juhászathoz 20-30 db merinoi-prekoce fájta anyajuhot szerezzenek, ha lehetséges, az uradalom nagyszentjánosi bérlőjétől, Auspitzből. Az ispán később azt jelentette, hogy a jelzett anyajuhokat az ugodi bérgazdaságtól sikerült beszereznie. OL. P. 188. L 1. e. Tisztiszéki jkv. 1920. szept. 23, illetve okt. 20.
