Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Für Lajos: A csákvári uradalom állatállománya, 1920—1944. I. rész
Fejér megyei adatokkal: itt is, ott is l-l kh szántó jutott egy-egy darab állatra. Jóval differenciáltabb képet mutat a 100 kh szántóra eső darabszám: e tekintetben az uradalom sűrűségi foka valamivel (2,4-del) magasabb volt, mint a megyei és (4.6-del) alacsonyabb, mint a dunántúli tájegységé. Mindezeket messze felülmúló különbség tapasztalható viszont, ha az uradalom központjának, Csákvárnak az adatait vetjük össze az uradaloméval. Amíg Csákváron mindössze 3/4 hold szántó, az uradalom házi kezelésű gazdaságaiban már több mint egy hold tudott eltartani egy-egy állatot, a 100 kh szántóra eső állatok darabszáma pedig több mint 30%-kal volt magasabb Csákváron, mint az uradalomban. Mindenképpen figyelembe kell vennünk azonban, hogy az uradalom házi kezelésű gazdaságai szántó területének, amit azt az 1. sz. táblázatunk mutatja, majdnem kétharmada (4680 kh) Csákvár határában feküdt. A Forna pusztai és csákvári üzemegységek szántóterülete jóval több, mintegy kétszerese volt annak, mint amit a település kisbirtokos parasztsága a magáénak mondhatott. Az a puszta tény, hogy az uradalom birtokolta a helybeli határ szántóinak nagyobb hányadát, nyilvánvalóan erősen mérsékelte a Csákvárra vonatkozó összesített adatokat, ám a helybeli kisüzemek igen magas, az uradalommal szemben magas állat-sűrűsége így is jelentős különbséget tudott előidézni az említett viszonylatokban. Sokkal árnyaltabb képet kapunk az állattenyésztés fejlettségéről, ha a minőségi jegyeket is hordozó számosállat-állomány adatait vetjük össze. Ez esetben ugyanis, amint azt táblázatunk mutatja, már nem csak Csákvár település és az uradalom, de a másik két vizsgált területi egység között is lényeges különbségek regisztrálhatók. Az egy számosállatra eső szántó legkisebb, azaz: a szántók állattartó képessége a legnagyobb Csákváron volt, ezt követte alig egytizedes különbséggel a Dunántúl egésze, majd lényeges eltéréssel Fejér megye s a sort végül az uradalom messze leggyengébb mutatói zárják. Még élesebb fénybe emelik ezt a lépcsőzetes tagolódást a 100 kh szántóra eső számosállat számok. Hiszen a csákvári uradalomban 1935-ben több mint 20 állategységgel jutott kevesebb 100 holdra, mint a Dunántúlon s a nagyüzemben 100 hold szántó csaknem feleannyi állatot tudott eltartani, mint az uradalom központjának települése. Ám ha a kedvezőbbnek számító 1938. évet vetjük össze a többi területi egység 1935. évi adataival, az eltérések akkor is meglepően nagyok, több mint 50%-kal volt jobb a dunántúli és a csákvári szántók eltartó képessége az uradalom nagyüzemi tábláinál. A darab- és számosállat-számra vonatkozó adatok egyúttal utalnak arra a másik különbségre is, ami az állatállomány belső szerkezetében, összetételében jelentkezett. Az uradalom és az itt tárgyalt területi egységek darabszámában azért nem mutatkozott semmiféle, illetve számottevő különbség, mert — mint majd részletesebben is látni fogjuk — az állattenyésztés leginkább extenzív ágazatában, nevezetesen: jelentékeny juhtenyésztéssel tudta az uradalom az említett egységek szintjét megütni. Vajon jobb volt-e a csákvári uradalom helyzete az üzemkategóriák relációjában? Az 1935. évi üzemstatisztika az állatállományra vonatkozó birtoknagyság szerinti bontásában különbséget tett a gazdaságok „Tulajdon", „Haszonbérelt", „Vegyes" és ezeknek összesített „Együttes" jellege között. Tekintettel arra, hogy a csákvári
